Kovács Zsolt Levente – Hungarikumok

2012. júniusától hatályba lépett a hungarikumokról szóló XXX. tv. cikk, mely végre több évtizedes értékvitát próbál pontos és tárgyilagos elvek szerint rendezni. Ugyanis, hogy mi számít hungarikumnak, hogy mit tekintsünk hazánk és a nagyvilág közvéleménye előtt is legjellegzetesebb nemzeti értékeinknek, arról évtizedes vita folyt és folyik ma is. E vitát sem tisztázni, sem felerősíteni nem feladatunk e néhány gondolatfűzérben, inkább arra felhívni mindannyiunk figyelmét, hogy miként tekintünk értékeinkre. Mit tekintünk mi magyarok értéknek, egyáltalán értéknek látjuk-e magyarságunkat, s ha igen, ez hatást gyakorol-e mindennapjainkra?

Ady Endre Őskaján című verse óta, szállóigévé lett nemzeti tépelődésünk és identitás keresésünk nagy költői kérdése, a „Mit ér az ember, ha magyar?"- gondolata. Azóta az elmúlt évszázad során, számtalan nagy költeményünk, képzőművészeti, zenei és egyéb művészeti, kulturális teljesítményünk ihlető kérdésévé lett e verssor. De e kérdés némileg átvariálva hungarikumainkra is vonatkoztatható: vagyis nemcsak emberi mivoltunknak van személyes nemzeti karaktert hordozó identitása, de az általunk előállított dolgoknak, termékeknek, íz- és hagyományvilágnak, nyelvjárásainknak, szellemi és tárgyi termékeinknek. Mert egyfajta speciálisan magyar ízlésvilágot képviselnek. És ez az életérzés ezer szálon kötődik ahhoz a hazai tájhoz, amit szülőföldünknek tekintünk, ahhoz a történelmi hagyatékhoz, ami idáig, jelenkori mindennapi valóságunkig juttatott bennünket, és ami körülvesz és meghatároz minket mind a mában, mind a jövőnkre nézve. Mit ér az ember, ha magyar? Mit ér egy termék, ha magyar? Mitől különleges a kívülállók szemében is mindaz, ami veretesen-magyar karaktert hordoz? Nehéz rá válaszolni, de jól érezzük, hogy hungarikumaink világában járunk, és boldog melegség járhat át minket arra a gondolatra, hogy e világban itthon vagyunk. Ez a miénk, rólunk szól, és rólunk is a legjobb dolgokat beszéli el. Az otthonosság e boldogságát, pedig megfejteni és definiálni nem mindig tudjuk szakszerűen, de akik magyar szívvel szeretünk élni e nagyvilágban, mindig érezni fogjuk azt. Elég csak beleszippantanunk egy pohárka tokaji aszú mámorítóan édes illatába, s rögtön érezzük: - Igen ez hungarikum, végre hazaérkeztem!