Turcsik Ferenc – Létbiztonság

Kiábrándító, hogy lassan a „létbiztonság" kifejezés is elcsépeltté és elhasználttá válik a mai Magyarországon. Ha nem lenne a politikai csatározásokban annyit puffogtatva, akkor nagyon is valódi, komolyan vett jelentése lenne, vagy lehetne. Sokszor azonban csak ennyit tapasztalhatunk, anélkül, hogy a szlogenek túl pozitív vagy túl negatív kicsengéseinek bármi jó értelemben vett hozadéka lenne.

Mi is a létbiztonság? Azelőtt, hogy konkrétan rátérnék arra, hogy magáról a fogalomról mondjam el a gondolataimat, először egy személyes élményemet szeretném megosztani a hallgatókkal. Mostanában sokat vonatozok, tömegközlekedek. Az egyik alkalommal, éppen egy zordabb hétvégét követően, vonaton ülve, Budapest felé közeledve, a napsütést és ennek lélekemelő hatásait élveztem. Éppen a hétvégén kerülgető levertségemre gondoltam, ami bár oldódott az istentisztelet és az utána következő gyülekezeti alkalom után, de azért tartotta magát egészen hétfő reggelig, amikor a napsütés következtében ez az igazi jó érzés „megtámadott". Egy másik napon, amikor a vonattal már befelé haladtunk Budapestre, Kőbányánál észrevettem a hajléktalan „lakásokat". Azokat a bádog viskókat, amikben hajléktalanok élnek, tengetik az életüket. Ráeszméltem, hogy nem mindig szoktam észrevenni ezeket, amikor elmegy a vonat előttük... Erről már biztosan tudtam, hogy a lelkivilágom jelentősen befolyásolja, hogy milyennek látom a világot, ahogyan azt is, hogy a világra való nyitottságom és érzékenységem, mennyire függ attól, hogy mennyire vagyok magammal elfoglalva, azaz mennyire vagyok kész arra, hogy a világból többet meglássak és észrevegyek – akár a kellemetlen színezetűeket is.

Milyen jó lenne, ha a külső létbiztonság pillanatok, napok, pár hónap vagy legalább néhány év alatt megteremthető lenne! Azonban, mint ezt látjuk és tapasztaljuk, ez nem mindig megy ilyen egyszerűen. Az ország életében, de a saját, személyes életünkben sem egyszerű, hiszen annyi van, amennyi van, abból kell élni, megélni. Persze lehet jobban odafigyelni, lehet spórolni, ügyes ötletekkel lenni, úgy befektetni, hogy az hasznos legyen. Azonban igen is van egy olyan minimum, ami alá már nem lehet menni. Erről nem is kell többet beszélni, mert bár lehet, hogy nagyon sokan sokfélét gondolunk erről, de magában a tényben, hogy egy bizonyos minimum alatt nagyon nehéz létbiztonságról beszélni, gondolom, azért megegyezünk.

A vonatos példákat persze nem azért mondtam el, hogy elfelejtsük őket, hanem, hogy továbblépjünk abba az irányba, hogy feltegyük azt kérdést, ami sokak kérdése ma: lehet e akkor is valamiféle létbiztonságunk, ha a külső biztonságunk egyébként nem adott? A válaszom: igen, lehet. Még akkor is, ha ez nem azt jelenti, hogy a külső létbiztonság lényegtelen. Azt azonban jelenti, hogy a külső megléte nélkül is lehetséges biztonságban éreznünk magunkat. Ehhez alapvetően két dologra van szükségünk: nyitottságra és arra, hogy másként tudjuk látni a világot. Nyitottnak lenni a világra és a télben is észrevenni a nyarat. A jó – legyen az bármilyen kicsinek látszó – amikor kopogtat, ha nem vagyunk nyitottak, meg se halljuk, hogy ott áll az ajtónk előtt. Ahogy a boldogság, a biztonság érzése is nagyban függ a hozzáállástól. Sokkal jobban függ attól, hogy megtaláltuk-e/megtaláljuk-e a helyünket a világban, mint amennyira a külső körülményektől. A nyitottság késszé tesz arra, hogy meglepjen bennünket az élet, míg a másként látás arra, hogy ne csak azokat a színeket vegyük észre, amelyeket amúgy is észre akarunk venni. A meglévő, reális körülményeink között megtalálni a biztonságot – nem csupán művészet, de egyben lehetőség is. A zord körülményekkel együtt is érezhetjük magunkat biztonságban, és a jóban is érezhetjük a bizonytalanságot.

Az adottban megtalálni a lehetségeset, ami nem csak afféle duma, hanem valóság – így tehetünk mi a magunk biztonságért belső állapotunk felülvizsgálatával és a külső világ rendbetételével. Bár a biztonság sokban függ másoktól, de jelentős mértékben mégis rajtunk múlik. Ne felejtsük ezt, ahogy azt se, hogy amit lehet, adjunk meg másoknak is, hogy ők is biztonságban érezhessék magukat. Ők is, ahogy mi is, nyilván vágynak a biztonság érzésére. Segítsük egymást ebben!