Egy kis lassítás – Fehér Norbert

Autómentes nap van. '97 óta Európa egyre több városában tartják szeptember 22-én az autómentes világnapot. Az esemény célja, hogy felhívják az emberek figyelmét a motorizáció és a rossz közlekedésszervezés káros hatásaira.

Azonban ha ezen a napon valóban nem ülünk autóba, akkor nem csak az autókból kipöfögő káros anyagok mennyiségét csökkentjük, hanem valami másban is részünk lehet. A környezetvédelem fontosságán túl más dolgokat is jobban felismerhetünk.

Ha nem autóval közlekedünk, akkor alapvetően lassabban jutunk el úti célunkhoz, legyen az munkahely, iskola vagy bevásárlóközpont. Azonban a lassú közlekedés s maga a lassítás - bármennyire is ellentétes a mai kor szellemével – számtalan lehetőséget is hordoz magában.

Akár gyalog, akár kerékpárral vagy busszal megyünk, sokkal több időnk jut arra, hogy a gondolatainkat a nap kezdetén rendezzük, egy kicsit magunkba szálljunk. Aztán lehet, hogy a világ nem autóban ülve teljesen más arcát mutatja meg: észreveszünk egy fát a megszokott útvonalunkon, látunk szép vagy esetleg kevésbé szép dolgokat, amire a kocsiból sosem figyelünk fel. Kicsit közelebb kerülünk a valósághoz, annak mindkét arcához, a széphez és a rúthoz egyaránt. Ilyenkor megnyílnak Radnóti örökérvényű verssorai:

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat...

Ez a kis autómentes lassítás rádöbbenthet tehát arra, hogy milyen gazdag világban élünk, s nem csak a piros lámpától piros lámpáig érő aszfaltcsík létezik. A mai ember nagy lelki baja az, hogy egyre jobban elzárja magát a teremtett világtól. Monitorok, autók, légkondicionált üvegpalotákba által is. Talán posztmodern korunkban is aktuális az őskori kiáltás: Ember! Hol vagy? S mivel sem a földi természet vitalizáló forrásaival, sem – Ravasz László szavaival élve- az odafelvaló kalóriákkal nincs már intakt kapcsolatunk, betegek vagyunk testileg és lelkileg egyaránt.

Az autómentes napon való lassítás másik tagadhatatlan előnye pedig az, hogy rájövünk: nem csak a közlekedésben, hanem az élet egyéb területein is lehet, sőt érdemes lassítani. Lassan járj, tovább érsz, mondja bölcs mondásunk. S valóban tapasztaljuk, ha gyorsan élünk, akkor felszínesen telnek a napok, ha lassan élünk mélyebben, tartalmasabban telnek napjaink. Erről vall megejtő szépséggel Weöres Sándor: Gyerekkor című versében:

Gyerekkoromban réges-régen
fenn ültem én is a szekéren.
Gabonát vittünk a malomba,
vagy burgonyát, répát halomba.
Mindig közelbe, mindig lassan,
s ömlött az idő számolatlan.

Mert oly lassacskán folyt az élet,
a közelség is messzeség lett.
Közöttük utak sokasága
ágazott szerte a világba.
Elálmodozva mindent láttam
a nem-látványos pusztaságban.

A kordét csikók röpítették,
ez volt a szédítő sebesség.
Mit ott átéltem, ahhoz mérten
most minden élmény törpe nékem.

Autómentes nap van. Ha nem csak ma, hanem egyébként is lassítunk, tartalmasabb lesz az életünk.