Otthonunk a teremtett világ – Rácz Róbert

Az Egyházak Ökumenikus Tanácsa minden évben azzal az ajánlással fordul a hazai keresztyén közösségek felé, hogy minden esztendő szeptemberének utolsó vasárnapjától október első vasárnapjáig, az úgynevezett Teremtés Hetén, valamilyen formában emlékezzenek meg a bennünket körülvevő teremtett világról. Pontosan nem tudom az okát annak, hogy miért választotta a grémium ezt az időpontot, de talán az őszi természet csodája, szépsége, gazdagsága indokolhatja. Ennek az időszaknak ugyanis egyik legismertebb jelképe a mitológiákból és népmeséinkből is ismert bőségszaru. Egy különleges szarv, amelyiket ha letekernek az állatról, ontani kezdi magából a finomabbnál finomabb ételeket, italokat, miként a természet is bőséggel ontja ilyenkor a maga csodálatos kincseit.

De mintha mostanában az esztendők nem a bőségről szólnának. Mintha rossz tülköt tekernénk le újból és újból. Aszályok, pusztító viharok, jégesők, orkánerejű szelek évről évre figyelmeztetnek, hogy valami nem stimmel, valamit nagyon elrontottunk. A természet mostanság nem a barátunk, sőt ellenségünk lett. A Föld immunrendszere védekezni kényszerül az őt bántó betegség, kór, parazita ellen, és ha ez történetesen az ember, akkor az ember ellen veszi fel a harcot. Közéleti szereplők, tudósok, politikusok, civilek kongatják évek óta a vészharangokat, hogy tegyük le a fegyvert, fejezzük be a természet ellen vívott értelmetlen harcot, mert úgyis mi húzzuk a rövidebbet. Mi fogunk úgymond fűbe harapni. (Ha lesz még egyáltalán fű!)

Higgyük el, hogy nem kell sok a békéhez. Egy kis odafigyelés, tudatosabb vásárlás, szelektíven történő hulladékgyűjtés, vízzel való takarékoskodás, kordában tartott fogyasztás, mérsékeltebb energia-felhasználás. Biztos, hogy mindenki megtalálja, miként tudna ismét békében élni az őt körülvevő természettel, környezetével. Sokan azonban azt gondolják, hogy ilyen világméretű problémához mi kicsik vagyunk és nem elég az egyén akarata, ide már társadalmi, gazdasági, nagy volumenű megoldások szükségesek. A természet rendje azonban éppen arra tanít bennünket, hogy a legkisebbek is, mint baktériumok, kis bogarak, gombák, „szupermikroszkópikus törpe bigyuszok" milyen fontos, méghozzá létfontosságú szerepet töltenek be az élővilágban. Ezért kicsiny por voltunk okán, ami teremtettségünk is egyben, létjogosultságunk cselekedni, és ezért minden aprónak tűnő megoldás jogos és kötelez.

A békét meg kell kötnünk, méghozzá nagy hamar. A teremtettségünk kötelez. El kell hallgatnia minden fegyvernek, mely a természet ellen hadakozik a kezünkben, el kell hallgatnia minden hatalmi érdeknek, mely tovább zsigereli Földünket. Nem lehet tovább mismásolós, felelősséget nem vállaló kézlegyintéssekkel elintézni a környezetünkkel kapcsolatos gondokat.

Igen. A döntés a kezedben van.

Kék eget akarsz látni, vagy szmog felhőben hunyorognál?

Erdők, mezők illat kavalkádja vagy szeméttelepek bűze mellett voksolsz?

Madarak utánozhatatlan énekét vagy technikai szörnyek kakofóniáját választod?

A jövőben tengervízen ficánkoló vagy szutykos olajban vergődő állatokról készüljenek-e képes híranyagok?

A döntés a tied, de tudd, választásod mindenre és mindenkire kihat. És ha jól döntesz, akkor, de csak is akkor, talán ismét feléd fordul a teremtés bőségszarujával, a Teremtő pedig az áldásával!