Példázatok az álmokról – Héder János

Amikor Monti 16 éves volt, azt a feladatot kapta, írjon dolgozatot arról, hogy mi akar lenni, ha felnő. A fiú sokat szenvedett és sok időt töltött azzal, hogy leírja az álmát. Egy 200 hektáros nagy birtok tulajdonosa szeretett volna lenni, s lerajzolta azt is, hogyan fognak rajta elhelyezkedni az épületek, istállók és az utak. Nagyon tüzetesen egy 250 négyzetméteres ház tervét rajzolta le, amit majd szeretne megépíteni. Következő napon odaadta dolgozatát a tanárnak. Két nap múlva a tanár visszaadta a dolgozatot, amit egy zsíros egyessel jutalmazott. A jegy mellett ez szerepelt: „Maradj itt az óra után!" Az óra után a fiú odament dolgozatával a tanárhoz és megkérdezte, miért kapott munkájáért elégtelen osztályzatot. A tanár azt válaszolta: „Azért, mert egy ilyen álom megvalósíthatatlan egy olyan fiú számára, mint te. Nagyon sok pénzre volna szükséged, hogy egy ilyen birtokot vásárolj magadnak. És mondd, mennyi pénzed van? Semennyi. Nagyon szegény családból származol. Nincs semmilyen lehetőség arra, hogy megvalósítsd az álmodat. Az álmod megvalósíthatatlan. Tudod mit? Menj haza, és írj egy másik dolgozatot, amiben egy valószerűbb álmot írsz le, és akkor jobb jegyet adok neked." A fiú haza ment és tanácsot kért az apjától. Ezt hallotta otthon: „Azt hiszem, fiam, ebben nem tudok segítségedre lenni. Úgy gondolom, hogy ez a te döntésed kell legyen, és úgy érzem, nagyon fontos döntés lesz az életedben." Monti egész héten apja szavain gondolkodott. Aztán visszaadta a tanárnak a dolgozatát, és azt mondta: „Tessék, tanár úr, kérem, tartsa meg magának az egyest, én pedig megtartom magamnak az álmomat!"

Múlt az idő. Monti befejezte az iskolát, felnőtté vált. Megfordult és elmondta a hallgatók csoportjának: „Azért mondtam el ezt a történetet, mert itt vagytok a házamban, a birtokomon, a dolgozatom pedig be van keretezve a falon a kandalló felett." Majd folytatta: „a legérdekesebb a történetben, hogy két évvel ezelőtt ugyanaz a tanár 30 iskolást hozott ide és egy hétig a birtokomon táboroztak. Távozás előtt a tanár azt mondta: „Monti, most elmondhatom neked, hogy amikor tanítottalak, én valamiféle „álom"-tolvaj voltam. Ma már nagyon sajnálom ezt. Sok gyermek álmát loptam el. De örülök, hogy volt elég erőd harcolni a sajátodért."

Ne engedjétek senkinek, hogy ellopja az álmaitokat! Küzdjetek értük! Menj a szíved után!