Rangon alul – Viola Judit

Rangon alul házasodott – mondták régen arra, aki nem a saját társadalmi osztályából nősült vagy ment férjhez. A család általában megszakította az eltévedt báránnyal a kapcsolatot, de legalábbis kinézték maguk közül azt, aki megtörte az évszázados hagyományt, amely szerint suba-subához, guba-gubához való. Biztosan benne volt a tiltásban az ősi tapasztalat, hogy az eltérő neveltetés, műveltség és anyagi háttér nagyon megnehezíti még a jól induló, szerelmi házasságokat is és soha nem múló konfliktusok forrásává lesz.

A munka világában is létezik ez a szemlélet. Sokan érzik úgy, hogy vannak olyan feladatok, amiket ők nem végezhetnek el, mert számukra ez rangon aluli munka lenne. Ennek köszönheti Nyugat-Európa a sok külföldi munkavállalót, akik aztán betelepülők lettek. A német és francia munkás már nem akart piszkos, vagy veszélyes munkákat elvégezni, inkább segélyen élt. A bevándorlók harmadik generációja már szintén nem akar ilyen munkát, csak a jogokat, amik egy fejlett demokrácia polgárának járnak, ez a jelenség okoz egyre többször zavargásokat és tüntetéseket.

Ha kimondjuk, hogy van rangon aluli kapcsolat, akkor burkoltan azt mondjuk, van magasabb és alacsonyabb rendű ember. Pedig csak ember van, jó ember és rossz ember. De még ezek a kategóriák sem állandóak, mert aki ma jó, az holnap lehet rossz és fordítva. A munka is csak munka, akár utcát kell seperni, akár egyetemen tanítani. Milyen érdekes, hogy a rangon aluli házasságtól irtózó társadalmi csoportok tagjai , grófok, bárók, miniszteri tanácsososok méltósággal tudtak „rangon aluli" munkát végezni, házmesteri lakásokban és melléképületekben élni. Nem lettek tőle kevesebbek. Sőt!