Őszi gondolatok – File Tamás

Csípős a novemberi reggel, a nap az utolsó erejével melegíti vállunkat, cirógatja arcunkat, csiklandoz a kellemes meleg. Ősz van. Más ez az ősz. A perzselő nyarat felváltotta a gyengéd ősz simogató keze. Ilyen lehet a Teremtő keze is, mely segítőn nyúl le hozzánk és támogat. Lelkünk még nem pihen, de felkészül a téli csendességre, visszavonulásra. A Gyermekekkel iskolába tartunk. Kislányom lehullott faleveleket gyűjt, szedegeti kis kezével a sárga, vöröses leveleket, melyek az ősz ezerszínű pompájában ragyognak. Újacskái elgémberednek a hideg levegőn a gyűjtögetésben. Másik kezében egy fényes gesztenye bújik meg. Szorongatja, őrizgeti, beszél hozzá. Boldog. Engem is a boldogság tölt el, ahogy nézem Őt. Elgondolkodom, hogy milyen kevéssel is beéri egy gyermek, hogy boldog legyen. Mi mitől vagyunk boldogok, mi okoz örömet számunkra? Tudunk-e örülni az Élet apró ajándékainak is, egy falevélnek, egy gesztenyének, egy kavicsnak, egy csigának? És egyáltalán észre vesszük-e ezeket az apró ajándékokat, melyeket nap, mint nap kapunk? Az Élet értelmét keresve lehet, hogy gyermekként hamarabb célba érünk? Éljünk hétköznapjainkban is felelősséggel, de gyermeki szívvel.