Egy század, egy nap – szinte egyre megy – Elek György

Rendszerváltáskor a megváltásban hittünk, ma már ez a rendszer sem tetszik, várunk az új megváltásra. Az elmúlt ezer évben sok hasonló kísérlet volt: új vallás, új haza, új törvény, új államforma, új zenestílus, megújuló erkölcs — azért, hogy jobb legyen az emberiség. Hogy jó legyen, hűséges, igazmondó, önzetlen, másokat tisztelő... Így most, a történelem távlatából nézve minden kísérletnek volt valami hozama. A nagy egyéniségek példái, a megalkotott művek, a történetek hatottak a jóra hajlamosakra. Nehéz lenne eldönteni, hogy nélkülük milyenek lennénk. Ha jól átgondoljuk az emberiség átlagos állapota, erkölcse, a szenvedés és az öröm mérlege nem sokat változott. Néha módosulnak a díszletek, a jelmezek, az épületek, de ugyanolyanok maradtak a felhők, az égbolt, a hegyek és az óceánok, és ugyanolyan maradt az emberek lelke. Az élet és az ember legfőbb kérdései sem újak. Az aktuális elfedi az örökkévalót, az alig változót. A történelem nagy tragédiái feledésbe merülnek, ezekről már alig beszélünk, és ha voltak is számszerű adataink, elfelejtettük valamennyit. Pedig ma is mindenütt ugyanaz a történelem tombol, mint ezer, kétezer, háromezer évvel ezelőtt. Ma is tudatosan átérezzük: az idő porszemei vagyunk csupán, de mi dolgozzuk fel, és mi adjuk tovább az időt az emberiség emlékezetének, miközben tudjuk, az emberiségnek állandóan kihagy az emlékezete. Mindhiába halljuk, olvassuk, éljük át az intéseket — nem okulunk semmiből, nem tanulunk semmiből, pusztítjuk és gyötörjük egymást irgalmatlanul. Pedig rég tudjuk, mi a jó és mi a rossz a világnak és az embernek. Mi azonban ma is csak azt tartjuk szem előtt, amiről azt hisszük, hogy személy szerint nekünk jó. És ez a legszigorúbb, örök aktualitás. Elgondolkodtunk–e már azon, hogy a ma körülöttünk zajló történelem ugyanaz, mint a száz évvel ezelőtti. Mások irányítják: mi néha egyetértünk, néha tiltakozunk, de bármit teszünk, sohasem mi döntünk. Utcára vonulunk vagy bíráljuk az utcára vonulókat, de a véleményünk nem számít. „Meghalt a király – Éljen a király!"

Király mindig lesz, csak épp másképp nevezik.