Lelkészfoci – Fábián Tibor

Van abban valami megmagyarázhatatlan báj és felszabadultság, amikor a lelkipásztor egy kis időre félreteszi a fekete öltönyt és palástot, és helyette futball-szerelést öltve magára, kitör belőle valami elfojtott játékosság, közvetlenség. A közösség olyan oldalába kóstol bele ő maga is, amibe az öltöny eleganciája és távolságot tartó jellege miatt általában nincs lehetősége, sem gyülekezetben, sem egyházi tanácskozásokon.

Voltaképpen ez a lelkészfoci lényege, alapmotívuma: valami olyan oldott hangulat megélése, amire a „fekete ruhás embernek" is szüksége van. Kis időre kilépni a megszokott gyülekezeti közegből és „játékostársaival" olyan közösséget megélni, ahol a találkozás és az önfeledt játék a lényeg.

A Kárpát-medencei magyar református egység eme közvetlenebb, nyakkendő nélküli oldalát jeleníti meg a részegyházakat megszólító lelkészfoci, amely 2011-től kezdődően nagy érdeklődéstől övezve gyűjti össze egy vagy két napra a lelkésztársadalom sportban érdekelt tagjait. Vannak jók és jobbak, vannak labdazsonglőrök és a lelkes amatőrök, vannak összeszokott csapatok és utolsó percben verbuváltak, de helyezéstől függetlenül mindenki számára sikert jelent a műfűvön vagy a teremben eltöltött idő.

A lelkészfoci megtalálta helyét a Kárpát-medencei református egység útján, olyan közvetlenséggel és hatékonysággal betöltve közösségépítő szerepét, amire valljuk meg: az öltönyös-nyakkendős konferenciák képtelenek.