Gondolatok a családról – Elek György

Bernie Siegel szerint a család azt jelenti, megosztjuk egymással a hibáinkat, a tökéletlenségeinket és az érzéseinket, miközben nem szűnünk meg szeretni egymást. De még ha szeretet árad belőlünk, akkor sem vagyunk mindig szeretetre méltók. Ha pedig nem vagyunk tökéletesek, lényeges, hogy meg tudunk bocsátani önmagunknak és másoknak. Azután másnap reggel elölről kezdünk mindent. Olyan folyamat ez, mint a bimbó nyílása. Virágzás, virulás és virágba borulás.

Ezeket a szavakat sokan már időszerűtleneknek tartják. Sokan úgy érzik, hogy a család teher: akadályoz a karrier kiépítésében, megfoszt a szabadságtól, egyfajta keret, amihez mindig igazodni kell. Ezért van az, hogy nagyon sok lány késlelteti a férjhez menést, a fiúk nem vállalják a férj szerepet, emiatt van az, hogy egyre kevesebb gyerek születik. Ekkor jön a másik veszedelem: a megkötött házasságok több mint fele felbomlik, a férjek rossz útra lépnek, a feleségek egy ideig reménykednek, hogy megváltozik életük, de legtöbbjük rosszabb helyzetbe kerül, vagy magányossá válik. És ami a legszomorúbb: az elvált szülők gyereke lelki sérüléseit semmilyen módszerrel sem lehet gyógyítani.

Hol csúsznak el a családok? Ki, mikor hibázik, és miként lehetne elkerülni a hibákat? Nagyon sokan a régi családmodell elvesztésében látják az okot. Mások azt vallják, hogy a televízió és az internet hatása az, hogy sokan nem vállalják a házasság kötelékét, a gyereket, és az, hogy egyre kevesebb a jól működő család.

Hol van a hiba, kérdezzük, hiszen még mindig alig van lány, akinek ne tartozna legnagyobb álmai közé az, hogy mennyasszony legyen? Amikor ismét divatossá vált a templomi esküvő, és egyre többen mondják ki a „holtomiglant"? Talán itt rejtőzik a válasz, ezekben a szavakban. Hogy mindent a divat diktál. Hogy meghalt az adott szó iránti tisztelet. Hogy már az „Isten engem úgy segéljen!" se szent. Hogy feledésbe megy a felelősségvállalás tudata. Hogy sokan elérhetetlen álmokban bízva rombolják le maguk mögött a biztonságba visszavezető utat. Hogy olyan virágok illatát hessegetik el maguktól, amelyek csak egyszer nyílnak egy életben. Pedig nehéz helyzetben mindenki megérzi a család hiányát.