Tiltott határátlépés – Szalay László Pál

Gyermek voltam. Pirospozsgás, sötéthajú, fürgelábú srác. Az idő parttalanságában nem éreztem tétjét a csodanapok locsogásának, a padon ülő nénikék kántálásának, a szülői intésnek. A délutánok az iskolából szabadulva a csavargással és a barátok felhajtásával teltek. Biciklit tekertünk, a Szamoson hol pecáztunk, hol kacsáztunk, nagyobb esőzésekkor a színültig megtelt árkokban tutajokat úsztattunk.

Feri barátommal az ominózus napon sem volt különb a tervünk. A zöld díványon hátramaradt legoűrhajó pilótája, szomorúan tekintett utánunk, ahogyan az ajtón kislisszoltunk. Az udvar minden zegzuga meglepetést tartogathatott volna a kíváncsi gyerekszemeknek. A garázs, a magtár, a fásszín, a templom kiváló terep, hogy a határtalan fantázia benépesítse. De nem, ezen a napon valami olyasmibe kezdtünk, amibe se előtte se utána soha. A porta erős beton alapra épített vaskerítéssel volt körbevéve. A legádázabb behatoló a hazafelé ténfergő csorda volt, de őket a kukoricástól kiválóan távol is tartotta. A véderőre felugorva, valami láthatatlan erő vonzására, a kerítés betonpárkányán egyensúlyozgattunk. Feri ment elől, én utána, s hogy biztosítsuk magunkat a lepottyanástól a csúcsdíszekbe kapaszkodtunk. Így ment ez hosszú percekig, egész addig, amíg a talapzat megsérült részéhez értünk. A barátom még átlépett rajta, az én lábam viszont megcsúszott...

Elveszítettem az egyensúlyomat. Gondoltam nem nagy ügy, a járda fél méterre alattam fekszik, majd megfog. Viszont a jobb karom, ami a biztosítást végezte a hónomnál fogva ott ragadt a kiálló „díszítésbe". Ekkor tudatosult bennem, hogy az égre meredező csúcsok nem cirádának, felesleges sallangnak készültek, hanem célszerszámok a betolakodók ellen. A határon egyensúlyoztunk tehát, érdeklődve, hogy meddig bírjuk, hová juthatunk. Nekem sikerült a kórházig, ahol 12 öltéssel foltoztak össze. A határ jelzés: ezen belül biztonságban vagy. A híd korlátjának mind a két oldalát is kipróbálhatod. Mit gondolsz? Ne feledjük, hogy „A biztonság a veszély azon foka, amit még nem érzékelünk." Ne altassuk el a lelkiismeretünk azzal, hogy rutinos határsértők vagyunk. Jó, ha tudod, vannak határaid.