Suttog a fenyves, zöld erdő – Nagy József (ism.)

Nincs titok – már régen nincs!

Kitárulkozott a világ, és minden, ami a világban van. A közösségi oldalak a legintimebb pillanatok fotóival vannak tele; a bulvársajtó – és lassan már nem csak az – a legféltettebbnek hitt dolgokat is tudja, vagy legalábbis tudni véli; ami csak a családra tartozna, arról szól a következő pletyka a szomszédok körében. Már nem suttogunk – már hangosan mondjuk!

A boltok október végétől egymást túlharsogva kürtölik széjjel az akciókat, és beindul a szólánc, hogy ki, mit, mikor és hol tudott olcsóbban beszerezni, mert hát ő figyelt a reklámokra. A postaládák kihívóan, némán, sokszor kéretlenül is ontják magukból a harsány katalógusok tömegét.

A gyerekek nem tudnak csendesen beszélgetni, mert megszokták már, hogy hangosan kell mondani, és akkor mindent el lehet érni. Mert a tévében is mindig a reklám a leghangosabb, s még a másik szobából is látszik, hogy itt valami villódzó zűrzavar akar a lelkekbe tolakodni, és akarata mennyiszer sikerrel is jár!

Ilyen közegben csendülnek a fülünkbe a régről ismert szavak, dallam nélkül is énekké válva: „Suttog a fenyves, zöld erdő..."

Mert jó volt gyermekként a suttogó szülők zavarosnak gondolt szavait találgatni, s várni, ébren virrasztani, hogy valóság lesz-e majd az álom?! Jó volt, hogy a ceruza írás közben hallatott papírsimogató önfeláldozása reménységgel töltötte meg a gyermekszíveket: lesz-e ajándék a csizmában! És suttogás töltötte be a gyermekszobát, hogy vajon mikor jön, vagy vajon jött-e már...!

Olyan nagy ereje van ennek a titkos csodának! Annak, amit már nagyon elfelejtettünk, amit már gyerekesnek tartunk, amit már erőfeszítések, fantázia, áldozatvállalás nélkül nem is lehet ma átélni! Pedig mekkora szükség volna rá! Hiszen: „A titkon adott ajándék meglágyítja a szívet".

Csak azért, mert nem divat, mert nagy fáradtság, mert nem elég „felvilágosult", még nem kellene mindenkinek félretenni, elvetnie! Ha tehát, ha ma csak egy valaki is lesz, aki újra átéli ennek a csodáját, akkor az higgyük el, nagyon hálás lesz érte! És ha lesz csak egyetlen valaki, aki titokban csodát tesz mással, akkor hiszem: az valósággal angyal volt!