Gugyerák fenyőt vesz – Fábián Tibor

Gugyerák régi, bevált szokása szerint utolsó napra halasztotta a fenyővásárlást. Pár nappal korábban azért körbevizslatta a fenyőlerakatokat, figyelte az árut és az árat.

Az utolsó percben való vásárlás eddig mindig eredményesnek bizonyult. A legtöbbször már nagyon olcsón jutott hozzá az áhított tűlevelűhöz, és volt, amikor két fenyőt is rá akartak tukmálni egy áráért. Gugyerák idén is körbevizslatott. Figyelte az árut és az árat, beleszagolt a kellemes fenyőillatba és nézte a kínálatot.

Másnap Gugyerák elindult fenyőt venni. Nem akarta elsietni, hát csak déltájt indult a legközelebbi piacra. Ott talált is két embert és három fenyőt. Az egyik ember vasból készült, háromlábú faállványt árult, a másik meg a három fenyőt. Gyanús csend, vásárló sehol. Gugyerák rosszat sejtett, ezért próbált olyannak tűnni, mint akinek már van fenyője, s csak úri passzióból őgyeleg az egyszem fenyőárus három fája körül. Az árusok, akik máskor méterekről hívogatták a vásárlót, most kedélyesen, Gugyerákra ügyet sem vetve beszélgettek egymással. Gugyerákban nőttön-nőtt a rossz érzés, őgyelgése téblábolásba ment át, mire az egyik eladó megszánta és megkérdezte a másikat a fa áráról. A fa csúnyácska volt, vézna volt, de ennek ellenére egy kisebb vagyonba került.

Gugyerák ránézett az órájára és loholt a következő piachoz. Oda, ahol előző nap jólesően szippantotta be a fenyőillatot. Itt két hatalmas fenyőt talált és egy eladót. És legalább nyolc vásárlót. Az eladó élvezte a helyzetet és a fákért egy kisebb vagyonnál is többet kért.

Gugyerák tele volt tervekkel. Felült egy villamosra is kizötyögött a város túlsó végébe, ahol a város legnagyobb piaca található. Ott biztos kapok – biztatta magát Gugyerák. Talált is. Itt még mintegy tíz fenyő és 4 árus gubbasztott. Egy piculát sem voltak hajlandók engedni – a mondanom sem kell – vagyon nagyságú összegből, az árakat pánikszerűen kérdezgető vásárlóknak.

Gugyerák öntudatosan megrándította a vállát: villamosra fel, tovább a következő piacra. Ott a minap hatalmas fenyőlerakat volt. Tényleg csak volt, mert Gugyeráknak már a lerakat nyomait sem sikerült beazonosítania. Ha már ott volt, benézett még két kisebb piacra, persze minden eredmény nélkül. Majd Gugyerák azt vette észre, hogy jó ideje már a parkok fenyőit vizslatja, mint valami nyulat becserkésző ragadozó, de végül letudta magában a fenyőfavágó ösztönt.

Még a villamoson ülve kigondolta, hogy semmi baj, jövőre nem csak őgyeleg, nem csak szagolgatja a fenyő illatát, de iziben vásárol is. Addig pedig idén még gyönyörködik a szülei karácsonyfájában...