Tükröm, tükröm... – Sági Endre (ism.)

Az egyik nap a mindenre elszánt szemfényvesztő szórakozni akart, feltalált egy ördögi tükröt, amelynek mágikus ereje volt. Mindent, ami szép volt és jó, torznak mutatta, ami pedig csúnya volt és rossz azt nagyszerűnek és értékesnek láttatta. Akkor aztán útra kelt és az egész világot bejárta ezzel a borzalmas tükörrel. Mindenki, aki csak belenézett elborzadt a szörnyű látványtól, eltorzítva, elcsúfítva látott mindent. A gonoszt persze nagyon szórakoztatta a tükör, minél inkább visszataszítónak mutatta a tárgyakat, annál jobban tetszett neki. Az egyik nap olyasmit mutatott neki a tükör, aminek a látványa ugyancsak tetszett a szemének és illetlen nevetésre fakasztotta. Égtelen nevetése közben a tükör kicsúszott a mancsából és 1000 apró darabra törött. Egy hatalmas erejű rosszindulatú szélvihar felkapta a sok szilánkot és beterítette vele az egész világot. A szilánkok akkorák sem voltak, mint egy porszem, de sok ember szemébe hullottak. Ezek az emberek aztán észrevétlen mindent fordítva kezdtek látni, mindenben csak a rosszat tudták észrevenni és csak a gonoszságot meglátni. Más szilánkokból szemüveg lencsék készültek. Az emberek, akiknek ilyen szemüveg jutott, nem tudták többé sem helyesen látni, sem helyesen ítélni a dolgokat.

Találkoztunk-e már ilyen emberekkel? A széttört tükör némelyik darabja akkora volt, hogy ablaküvegnek lehetett használni, azok a szegények, akiknek ilyen ablakon án kellett kinézniük csupa ellenszenves szomszédot láttak, akik állandóan gonoszságon törték a fejüket. Midőn a nagy fényszülő is észrevette mi történt nagyon elszomorodott. Rögtön elhatározta, hogy nem hagyja annyiban a dolgot, így döntött. Elküldöm a világba legszebb fénysugaramat, szemem fényét, egyetlen fény fiamat, ő a képmásom, a tükröm. Jóságomat, igazságomat, szeretettemet fogja tükrözni, úgy mutatja be az embert, ahogyan eltervezetem és megalkottam, aki benne nézte meg magát újra felfedezte a jóságot és a szépséget. És megtanulta, hogyan különböztesse meg őket az önzéstől és a hazugságtól, az igazságtalanságtól és a megvetéstől. A betegek újra bátorságot merítettek az élethez, a reményt vesztettek felfedezték újra a reményt, megvigasztalta a szomorkodókat és segített az embereknek, hogy legyőzzék halálfélelmüket. Az emberek közül sokan megszerették a fény fiút és követték őt. Úgy érezték, hogy lángra, új erőre kaptak tőle. Másokba ellenben felforrt a düh, elhatározták, hogy összetörik ezt az áldott tükröt és ezt meg is tették. De hamarosan feltámadt egy másik, egy jótékonyszélvihar, felkapta az összetört áldott tükör millió szilánkját és szétvitte az egész világba. Akiknek a szemébe egy pici szilánk jut is e tükörből, elkezdi úgy látni a világot és a személyeket, ahogyan a fény fiú látta őket. Látni tudja újra elsősorban az igazságot és a nagylelkűséget, az örömöt és a reménységet, a rosszaság és az igazságtalanság pedig megváltoztathatónak és legyőzhetőnek látszik számára.