Értékvesztés (1) – Dr. Enghy Sándor (ism.)

Gondom van! De kit érdekel ez rajtam kívül? Létezik-e egyáltalán olyan értékrend, amelybe beleférnek az én gondjaim? Nem tudom! De az biztos, hogy ha nagy ember lennék, akkor előbb-utóbb akadna valaki, aki érdeklődne irántam. Na nem azért, mert rajtam akar segíteni, hanem azért, mert jótett helyébe jót vár. Vagyis létezik olyan helyzet, amelyben az én gondjaimnak értéke van. Nem is biztos, hogy kicsi ez az érték. Az mindig attól függ, kinek mit kellene elintézni. Nem érdekes? Nem elveszett az, akinek gondjai vannak! Mindez azért, mert valaki felfedezi az én gondjaim értékét, a maga szempontjából. Vagyis az én problémáim tesznek engem bizonyos szempontból értékessé. Ezek szerint fordított a helyzet: nem amiatt nincs értelme az életemnek, mert problémáim vannak, hanem éppen a problémáim jelentik az értékeim fedezetét. Hiszen valaki a maga számára használja fel eszközként az én gondjaimat: segít nekem, hogy így segítsen saját magán. Mert hát a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Ha valamit nekem segítenek, annak ára van és az nem véletlen, ha valaki segít.

Ennyit az önzetlenségről és a gondjainkról, melyek értékessé tesznek minket, ahelyett, hogy elvennék életünk értelmét. De mi van akkor, ha az infláció érinti ezt a fajta értékrendet? Nagyon egyszerű: maradnak megoldatlanul a problémák, melyek ráadásul értéktelenné tudják tenni az életet is. A magyarázat egyetlen szó: közömbösség. Látszólag magánügy, valójában pedig közügy: mások nem fedezik fel a problémáim értékeit a maguk számára. Nem segítenek nekem, nem látnak értéket problémáimban még a maguk szempontjából sem. Ez a vesztem. Nincs értéke a gondjaimnak. Azok maximum nekem jelentenek értéket, vagy inkább fontosak, betöltik az életemet, de ezzel az élettől is elveszik a kedvem. Persze az ideális az lenne, ha valaki szeretne. Csak úgy önmagamért, önérdek nélkül, azzal együtt, vagy annak ellenére, amilyen vagyok. Ha ez nincs, akkor önző módon is megelégednék azzal, ha valaki legalább a maga problémái megoldásához használná fel az enyéimet és segítene, hogy segítsek.

Micsoda bonyolult egy értékrend, tele számítgatással! Vagy csak én ismerem rosszul ezt a világot? Egy azonban biztos: az önzetlen szeretet értékrendjénél nincs egyszerűbb. Abban nem veszíti értékét soha a másik problémája - és ez a bumeráng még inkább visszatér, megoldást jelent, a legcélravezetőbb minden szempontból, minden probléma megoldására, az élet értékének megőrzése szempontjából is. Bizony, erre képes a szeretet! Aki nem hiszi, próbálja ki és meglátja, hogy a közömbösségnél, a számítgatásnál sokkal nagyobb értékre lel, de vigyázat, mert az csak az ősi szabály szerint küzdve nyerhető el: aki nem szeret túlságosan, az nem szeret eléggé.

Aki ezt a harcot vívja, értékállót nyer, melyet valójában a szeretet igazi, minősített mércéje tesz azzá, vagyis az érték mögötti fedezet, mely „megmarad" mindörökre.