Egyediek vagyunk – Dr. Enghy Sándor (ism.)

Az ujjunk sem egyforma! – mondjuk sokszor, amikor pl. emberek közti különbséget akarunk hangsúlyozni. Bizony néha nem is baj, hogy nem vagyunk egyformák, mert nem is szeretnénk olyanok lenni, mint mások. Sőt rossz tulajdonságokat tekintve, büszkén jelentjük ki: nem vagyok olyan, mint ő. Persze egyszer-egyszer jó lenne hasonlítani is azokra, akik különbek, többre jutottak, de hát nem lehet, mert akármit teszünk, az alapvető különbségek megmaradnak. Persze, ha megállapítjuk, hogy nem vagyunk egyformák, az önmagában még semmit nem jelent, hiszen az egymás közti különbség lehet jó is - rossz is. Az viszont tény, hogy néha elkeserítő a különbség! Hihetetlen erőfeszítésekre vagyunk olykor képesek, hogy ledolgozzunk bizonyos különbségeket, és jobban hasonlítsunk valakire. Elkeseredésünkben azonban, talán eszünkbe sem jut, hogy a különbség áldásait megkeressük.

Pedig hogy is van mindez a tárgyak világában? Ott éppen az egyedire vadászunk! Tetszene egy ruha, de mivel másnak is olyan van - nem kell. Az autónk is azért más, mint a barátainké, mert ebben is különbözni szeretnénk. A különbség sokszor értéket is jelent. A tárgyaknál ez nyilvánvaló. Az egyedit meg kell különböztetni, no és - fizetni. Az autók egyedi gyártásának nincs is más értelme, csak hogy a tulajdonos demonstrálja: én erre is képes vagyok, nekem külön gyártották le azt, amin járok! Értékvonzata van terítők esetében is az egyedinek. Aki vett már ajándékot, az tudja. Alig lehet észre venni a különbséget, csak az egyik kézimunka, ezért drágább. Házaink tervezésekor, építésekor is meg kell fizetni az egyedit, amely drágább, mint a típusterves kivitel. Mindezt, egyszer végre tudatosítanunk kellene magunkban, mert a különbségben, jó esetben fellelhető az az áldás, hogy az egyedi egyben értékesebb is.

Igenis értékkülönbséget jelent az egyedi! Ez érzékelhető akkor is, amikor veszünk valamit, s felhívják a figyelmünket az értékkülönbségre: ez kérem egyedi darab, ezért kerül sokba!

Mi emberek is egyediek vagyunk! Tessék csak tudomásul venni a különbséget! Nem kell azt feltétlenül behozni, vagy ledolgozni. Hiszen az értékcsökkentő tényező! Pont az egyedi jelenti az értéket! Vagy a tárgyak ebben különbek lennének és külön mérce alá esnek?

Az sokszor nem kérdés, hogy mivel mi különbözőek vagyunk, van mire büszkének lennünk. Ezt a kérdést igyekszünk is tisztázni azokkal, akiktől különbözünk, hogy ők tudják: mi hálásak vagyunk azért, hogy nem olyanok vagyunk, mint ők. Azonban, ebből a fajta önértékelésből soha nem fakad áldás, mert másnak fájdalmat okoz. Aki így büszke a maga értékeire, az nem az Alkotója egyedi darabjának tekinti magát, ezért nincs is igazán tisztában az értékeivel. Olyasmi ez, mint a kutya esetében, amely elé, ha együtt tesznek kutyaürüléket és gyémántot: biztos, hogy a kutya az ürüléket szagolgatja majd, a gyémántot pedig, legföljebb levizeli, mert ennyire futja értelmi képességeiből.

Bizonyítsuk be, hogy egyedi voltunkat, a különbözőségeinket - mi a kutyáknál jobban értjük, értékeljük. Valahol ez is értelem kérdése...