Az erő titka – Pásztor Gyula

Egy görög legenda sajátos titkot árul el Anteuszról. Ez a mitológiai férfi földanya fia volt és legyőzhetetlenül erős. A küzdelmekben senki sem tudott fölé kerekedni. Verhetetlen volt. Sokáig találgatták, mi lehet ennek a titka. Honnan származik Anteusz ilyen nagy ereje?

Végül színre lépett Herkules és megoldotta a rejtélyt. Amikor Anteusszal küzdött, megragadta mindkét kezével és felemelte a földről. Abban a pillanatban, amikor megszakadt a kapcsolata a földdel, Anteusz elvesztette az erejét és legyőzhetővé vált. Erejének titka eredetével, a földanyával való kapcsolatában állt. Amikor Herkules ettől elszakította, Anteusz elveszítette az erejét. Innentől kezdve Herkules számított a legerősebbnek.

Erőre mindannyiunknak naponta szüksége van. Nem is akármilyenre. Olyan erő kell, ami mindenképpen nagyobb annál, mint amivel éppen meg kell birkóznunk. Ellenkező esetben garantáltan alulmaradunk. Az győz fölöttünk, amivel szemben meg kellene állnunk, amin úrrá kellene lennünk. Hogyan lehet ilyen erőre szert tenni? Miben áll ennek a titka? Valami sajátos akaraterőben? Nyilván az is fontos. Valaki ezt egyszer a maga egyszerűségében így fogalmazta meg: Az állat addig megy, amíg bír, az ember pedig addig, amíg össze nem esik. Ez sok esetben igaz. Az ember igyekszik fel nem adni, s amikor már nem bírja, akkor is ereje szakadtáig próbálkozik. Ez azonban sajnos nem jelent feltétlen győzelmet, legfeljebb a küzdelem meghosszabbítását. Ennél tehát többre van szükség. Azt is érezzük, hogy ezt az erőt valahogy kívülről kell nyernünk, mert a belső, a saját erőnk egyszerűen kevés ahhoz, hogy akár csak egy-egy nap vagy hét minden kihívásában folyamatosan megálljunk. Ezért sokan igyekeznek tudatosan kihasználni például a feltöltődés lehetőségeit: A kikapcsolódást, wellness szolgáltatásokat, szórakozást. Mások az emberi kapcsolatokban rejlő erőt próbálják hasznosítani ezen a területen is azon régi alapelv szerint, hogy a megosztott bánat fél bánat, a megosztott öröm viszont kettős öröm. Ha van kivel megbeszélni a gondjainkat, kérdéseinket, könnyíthetünk a terhünkön és sokat meríthetünk mások tapasztalatából, tanácsából, vagy éppen együttérzéséből. Fontos lehetőségek ezek, jó élni velük. Csak ezzel együtt azt is át kell élnünk, hogy sem az emberi felüdülés, sem a kapcsolatainkban rejlő erő nem jelent mindenre megoldást. Ezek is annak a zárt rendszernek a tagjai, melyben magunk is benne vagyunk. A távolabbi tér, az élettelen csillagok jelentenék a megoldást? Bár messzebb vannak, de azok is velünk egy rendszer részei, bármilyen képességgel próbáljuk is őket felruházni, erőt nem adhatnak.

A megoldást máshol kell hát keresnünk. Valaki olyanban, kiről ezt mondhatta az egyik bibliai személy: „Mindenre van erőm abban, aki engem megerősít." „Mindenre van erőm." Az élete pedig arról tanúskodott, hogy ezt meggyőződéssel, tapasztalatból mondta. Arra a Jézusra utalt, aki így hívogat magához: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." Tőle pedig sem Herkules, sem más nem választhat el. Hát vele érdemes és biztos elindulni arra is, ami ma vár ránk. Így kívánok új erőt mindazoknak, akik mai útjukra elindulnak.