Uralkodás (2) – Fehér Norbert (ism.)

Valaha én is úr akartam lenni,
Ó bár szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
S uraktól nyüzsög a végtelenség. (Weöres Sándor)

Úrnak lenni, azt mondtuk nem más, mint nagy felelősséggel bírni a ránk bízottak iránt. Ha ezt végre elfogadjuk, egyszeriben átváltozik az uralomról alkotott képünk és rájövünk arra, hogy tulajdonképpen úrnak lenni nem más, mint szolgának lenni. Az igazi úr szolga. Ezt az igazságot fedezte fel Weöres Sándor is: Ó bár szolga lehetnék. Egy hosszú út az, amíg eljutunk az uralkodásra való vágytól a szolgaságra való vágyig. Ahogy Jézus mondta az utolsó vacsorakor: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát" Lk 22, 15.

Vágyni a szolgaságra: nonszensz, bolondság, árral szemben való úszás. Mégis ez az út. Az élet legmagasztosabb érzései mind a szolgasággal vannak összefüggésben, sőt a boldog és teljes pillanatok is a szolgaság fényében vannak. Hiszen felnevelni egy gyermeket, ápolni egy beteg embert, gondozni egy kertet, házasságban élni, szerelmesnek lenni, segíteni a szerencsétlenebb sorsúakon, mind-mind szolgálat. S ha ezt látjuk, akkor már jobban megértjük a költőt: Ó bár szolga lehetnék.

Voltak idők, amikor még éltek királyok, uralkodók, akik nem zsákmánynak, nem a hatalmaskodás eszközének tekintették úr mivoltukat. Ilyen volt a hindu Janaka király is. Janaka, az utak mellett házakat épített és kedvét lelte abban, ha az úton járók betértek házaiba, nála aludtak, és az övéből ettek. Természetesen ezért semmi anyagi ellenszolgáltatást nem kért. Vannak-e ilyen uralkodók ma? Mi így uraljuk-e életünket, javainkat?

Janaka királyt teljesen antitrendi magatartása miatt ma lehet, hogy elfogatnák, sőt talán visszaállítanák a halálbüntetést, a karóbahúzást, vagy keresztrefeszítést, hogy – egy ilyen ember megsemmisítésével – végre elhallgasson a fel-feléledő lelkiismeret.

Mert a ma pecsenyéjüket sütők teljesen elfelejtettek valamit: életünket, javainkat, tehetségünket, hatalmunkat csak kölcsönbe kaptuk, hogy felelősséggel szolgáljunk velük.