A családomnak élek – Turcsik Ferenc (ism.)

Sokszor nem lemondás, hanem pusztán szervezés kérdése az, hogy az életünk dolgait vajon hogyan rendezzük be. Mi lehet ennek a szervezésnek az alapja? Nem más, mint az az értékrend, amelyet magunkénak vallunk. S hogy miért fontos, hogy ebben a sorban előkelő helyet foglaljon el a család? Ehhez szeretnék most támpontokat adni.

A család az a hely, amelyben az ember önmagára találhat, ahol igazán kiteljesítheti önmagát. Az a hely, ahol önmagával gazdagíthatja ezt a közösséget és – jó esetben – ennek mindenki örül. A család az a hely, ahol a párunkkal való viszonyunkban definiálhatjuk saját magunkat, ahol a gyermekek saját dolgaink és életünk átgondolására, kontrolljára, határok között tartására sarkallnak. A család arra ösztökél, hogy a külvilág felé – legyen az a falu, a város vagy éppen a munkahely – önmegtagadásra, kompromisszumok kötésére legyünk képesek: azaz, megtanuljunk együtt élni másokkal, és felelősséget vállalni. A család az ember elsődleges szocializációs helye; és nem csak a gyermekeké, hanem a felnőtteké is...

Hátteret, támogatást és bíztatást itt kaphat leginkább az ember. Máshol lehet, hogy nem érdekmentes az, amikor támogatnak, de a család azért támogat, mert szeret. Úgy, ahogy vagyok, és azért, aki vagyok. Akárcsak Isten. A családban csiszolódunk. A család az a hely, ahol bizalmat kapunk és ahol megbízhatunk a másikban. Jobban, mint máskor és másokban. A válások végső oka, azt gondolom, erre a bizalomvesztésre vezethető vissza. A bizalom elvesztése, annak megingása olyan űrt hagy maga után, hogy ebben az esetben a család már nem biztos, hogy betölti azt a szerepet a felnőtt számára, amire hívatott.

Bízni és bízni hagyni: ez az alapja a családon belüli kapcsolatoknak. A bizalom és a szeretet karöltve képezik az alapját mindannak, amiben a családok élnek. Mert nem elhanyagolható, hanem elgondolkodásra késztet. Milyen szerepe van a családnak az életemben? Miért van olyan hátul, vagy éppen túlságosan elől a személyes értékrendemben? Megkapom és persze megadom-e azt a család többi tagjának, ami nekik jár, amire nekik és nekem is szükségem van? Gondoljuk át: mit jelent a család a számunkra? Hol kellene állnia az életemben? Hogyan lehetne még jobbá tenni a jelenlegi helyzetet? Mit várok, és mit szeretnék adni? Sok kérdés van tehát... van mire válaszolnunk. Tegyük ezt, és ne söpörjük le az asztalról őket, hiszen az élet egy nagyon fontos területéről van szó.

Érdemes érte sok dolgot feladni, érdemes áldozatot hozni, vagy akár szenvedni is érte – hiszen ez teszi teljessé az életünket és ez a legnagyobb örömeink forrása is...