Jövőképeink (3) – ifj. Csomós József (ism.)

Jövőt látni ott, ahol a múltba nem néznek nehéz, szinte lehetetlen vállalkozás. Jövőt látni ott, ahol a jelen semmi jót nem ígér, már-már ember feletti akaratot és erőt követel. Jövőt látni, nehezítő körülmények, jelenkori rémképek, a múlt kísértő árnyainak vissza-visszaköszönő mosolya nélkül is ember feletti vállalkozás. Így vándorol egyre feljebb a tekintetem, a földről, emberről égre emelem elfáradt, s e világ fájdalmától könnyes szemem. Most már értem, mit jelent az emberfeletti vállalkozás. Jövőt álmodni, építeni, valamit a holnapért tenni csak így lehet. Az ember felett. Jövőnk azért van, mert egyszer történt valami az ember felett. Egyszer az, aki a világot alkotta megálmodta a jövőt, s engedte, hogy végtelensége beleférjen a mi egyszerű emberi fogalmaink közé, mint az idő, s mint a test. S így égre emelt tekintettel kérdezem az Istent, miért ilyen jövőt álmodott ennek a világnak, miért ilyet? S Ő ha nem is felel most minden kérdésemre, valahol ott belül tudom, ő nem ilyennek álmodta. Jónak és tökéletesnek, nemcsak hogy álmodta, hanem teremtette. "És látta Isten, hogy jó..." rosszá mi tettük... gonoszságom lesújt, s az égről lassan ismét a föld felé vándorol a tekintem. S ekkor észreveszek valamit ég és föld között, a láthatár messzi horizontján feltűnik egy furcsa domb, és rajta a kereszt, és megragadja a tekintetem. Valami elemi erővel húz magával a kép, s érzem, ha erőm fogy, csak rá kell néznem. Ha lankadnék a jövő munkálásában, ha csüggednék a jelen nyomorúságai miatt, ha nem érteném a múlt vissza-vissza térő képeit csak a keresztre kell néznem, fel kell tegyem a kérdést: Ki volt rajta és hová lett? S ahogy életem egyszerű hétköznapjaiban érkeznek a válaszok, lassan megértem jövőt építeni, jelent formálni s a múltra emlékezni csak így lehet: Nem emberi akarat, időkeretek és módszerek rabjaként, hanem tudva és élve a Madách által megfogalmazott szent és örök akaratot. Vérrel, verejtékkel, fáradsággal, nem szűnő akarttal ismételgetni a mondatot: "Ember küzdj és bízva bízzál!"