Jóságunk viszonylagossága – Fehér Norbert (ism.)
Jó érzéssel szoktuk nyugtázni, hogy én betartom a törvényeket, nem cselekszem semmit a közerkölcs ellen, sőt még a tízparancsolatot is úgy-ahogy betartom. Tehát jó vagyok...
Jóságunk tükörbe állításának egyszerű módja az, ha megvizsgáljuk, hogy mennyire felelünk meg bizonyos normáknak. Jó érzéssel szoktuk nyugtázni, hogy én betartom a törvényeket, nem cselekszem semmit a közerkölcs ellen, sőt még a tízparancsolatot is úgy-ahogy betartom. Tehát jó vagyok. Szeretjük magunkat könnyen betartható törvényekhez igazítani, hiszen ott van bennünk a vágy, hogy elmondhassuk magunkról: én jó vagyok.
Jóságunk normákkal való igazolása azonban talán még veszedelmesebb, mintha csak önámító módon a másik emberhez viszonyítva mondjuk, hogy: én jobb vagyok. Azért veszedelmes, mert a norma rajtunk, embereken kívül áll. A norma egy lefektetett szabály, törvény, szentírás, közerkölcs. S ha a normával igazoljuk esetleges önös érdekünket, akkor elszabadul a pokol. Ezen az úton születtek meg olyan fogalmak, mint a szent háború, a cél szentesíti az eszközt, a törvény nevében halálra ítélem, – és sorolhatnánk tovább.
Mindez azért tud ilyenné fajulni, mert a norma lefixált dolog, ennél fogva szűk látókörű, rugalmatlan. A rideg és embertelen törvények sokunk életét keserítették már meg.
Azonban, visszatérve a saját jóságunkhoz, a normáknak van egy hasznuk: nem csak önigazolásra alkalmasak, hanem önvizsgálatra is. Teszek valamit. Pl.: vendégül látom a barátaimat. Azt gondolom, hogy ez jótett volt, azonban van olyan norma, amely azt mondja, hogy ez természetes, de vajmi kevés ahhoz, hogy igazán jó lehessek. Akkor lehetek igazán jó – mondja ez a norma –, ha a hajléktalanokat is vendégül látom, ha nem csak a jó ismerősökkel tudok kedélyesen elbeszélgetni, hanem a megvetett emberekkel is. Ez a norma arra tanít, hogy a jóságnak nincsenek felső határai. Nem lehet azt mondani, hogy én ma is tettem jót, ennyi elég is volt mára. A jó cselekvése csak akkor vezet el az igazi, s talán elérhetetlen jósághoz, ha ez már nem értékelgetendő kérdés, – hanem életforma.
Lehet tehát a normákkal a jóságunkat igazolgatni, de lehet önvizsgálatra is használni. Ez utóbbi mára teljesen korszerűtlen dolog. Mert úgy gondoljuk, hogy az önvizsgálat nem tartozik a sikeres élet felé vivő tényezőkhez. Pedig e nélkül olyanná válhat az életünk, mint a fa, amelynek lassan-lassan elkorhad a belseje, bár a kéreg szállítja még a tápanyagot, de már nincs szilárd váz, amely fenntartaná az egész növényt, és már csak idő kérdése, hogy darabokra hulljon szét.
Nézzünk tehát a nehezen teljesíthető normák tükrébe is, és gyakoroljunk önvizsgálatot, hogy ne csak vegetáljunk, és leépüljünk, hanem éljünk és növekedjünk!
Európa Rádió Online Adása
Reformata.sk
A Világosság református egyházi műsor 2026. augusztus 9-ei ajánlata
A Pátria Rádióban vasárnap 7:05-kor kezdődő műsor témái: a fügefa elszáradása, Túlélő tábor Ipolyságon, kételkedésből sikertörténet, János élete, szeretettel nevelni, tábori élmények. ...
Krisztushoz csalogatni a gyermekeket
„A szülők azért küldik ide a gyermekeiket, mert itt csak jót tanulhatnak. Ez egyfajta 'piros pontos' értékelés a részükről. Csodálatos elismerés, ha úgy látják, hogy ... ...
„Minden ima meghallgatott ima”
Bár egy zarándoklatot a legkönnyebb a megérkezés pillanatával lezárni, földi életünk valójában egy folyamatos úton lét, hiszen „nincs itt maradandó városunk”. De mi történik akkor ... ...
Túlélő tábor Ipolyságon: Életre szóló lelki alapokat kapnak a gyermekek
Ipolyságon alig tehető száz főre a reformátusok száma, a helyi egyházközség mindössze ötven adófizetőt jegyez, így a gyülekezeti gyermekek száma is csekély. Isten gondviselésének és ... ...
Nincs egyetlen, tökéletes módszer
„A közösség nem egy lehetőség, hanem az Úrral való kapcsolat következménye” – hangsúlyozta Mikló Boldizsár az ÉlesztŐ pénteki napján. A főelőadó az imádság gyakorlati oldaláról szólva ... ...





