Külső jólét – Turcsik Ferenc (ism.)

Amikor jólétről esik szó, akkor általában testi jólétet értünk alatta. De mit is jelent végső soron a jólét? Pénzt, „sztár" életet, tengerpartot, gyors autót? Házat, nyaralót és persze édes pihenést? A kedvtelések, hobbik világa lenne a jólét?

Nos az, aki lebecsüli az anyagiak jelentőségét, az valószínűleg nem élt még kilátástalan helyzetben. Elkerülte az élet sötét oldalának keserűsége. Nem tudja, hogy mit jelent nélkülözni. A nélkülözés ugyanis nem annyira az anyagiak hiányát jelenti, hanem azt, hogy bizonyos lehetőségek nem adatnak meg nékünk: a tanulásé, a megfelelő és kielégítő ellátás(ok)hoz való hozzáférésé. Jelent viszont keserűséget és csalódottságot. Jelent megkötött kezeket és lábakat. Jelent fogságban lévő lelket. Jelent – nem-teljes életet. Azt hiszem, ez egy olyan ügy, amiért harcolnunk kell – a társadalmi igazságosság jegyében – azért, hogy mindannyian teljes életet élhessünk. Nem ugyanolyan életet, de olyat, amit mi magunk teljes életként tudunk körülírni. Nem az számít ugyanis, hogy mások hogyan rendelkez(né)nek az életünkről, hanem, ahogyan mi gondolkodunk felőle.

Téves lenne azt gondolnunk, hogy, ha mondjuk: egy plazma-tévét meg tudunk venni, akkor a jólét beköszöntött az életünkbe. Hiszen, vajon miért is találunk alkoholistákat a jómódú, a híres emberek között? Vagy: miért drogoznak olyanok, akiknek – ahogy mondani szoktuk – megvan mindene?

A külső jólét igaz, megkönnyítheti az életet. Az életünk gazdagabb lehet olyan élményekkel, amelyek pénzbe kerülnek. Megszabadulhatunk a mindennapok gondjaitól. Elszakadhatunk olyan viharos pillanatoktól, amelyeket a hiány okoz és jelent az ember életében. Azonban boldogságot ettől nem kapunk. Gondtalanabbak lehetünk, de boldogabbak nem. A boldogság – az valami más.

Aki valaha is megérezte és legalább részben megértette az élet mélyén nyugvó iróniát – tudja, hogy a boldogság más. A boldogság több. A boldogtalan nem lesz boldog a külső jóléttől. Boldogabb mástól lesz. A boldogság olyan keret, ami nem a külsőségekből nyeri el alakját, hanem valahonnan máshonnan. Belülről. A szív legmélyéről. A lélek belső szobájából sugározhat ki a boldogság az ember egész életébe. Onnan belülről fakad az ember boldogsága. És mi milyen sokszor nem törődünk ezzel. Milyen sokszor továbblépünk, anélkül, hogy megkérdeznénk: továbbléphetek-e? – pedig ezt a kérdést mindig fel kell tennünk. És azt is: hogyan tovább? Tényleg: hogyan tovább?