A pénzről – egy kicsit másképp – Turcsik Ferenc (ism.)

A pénzkérdés - az általában (ha nem egyenesen mindig) a mit és mennyiért kérdése. Olyan formában felvetődő sziklaszilád tény, amit nem tudunk megkerülni. A nyílvessző belehasít a húsunkba. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy csak így lehet és csak így szabad gondolkodnom a pénzről. A pénz fontos. A pénzre szükség van – még, ha sokszor legszívesebben kitörölnénk is az életünkből.

Amin áll, vagy bukik a pénzkérdés, az az, hogy mennyiben én, mennyiben a külvilág, a korszellem és mennyiben a pénz irányítja az életemet. A kérdés számomra az, hogy ezt, mint eszközt tudom-e használni, vagy pedig inkább én kerülök a hatása alá. Olyan formán leterheli-e az én és a családom életét, hogy abból szabadulni nem lehet.

Ha nincs, akkor már én sem létezem? Ha nincs, akkor az énem, a személyiségem is egyfajta alaktalan és képlékeny, mindenfajta tartást nélkülöző „valamivé" válik-e? Vagy azért az énem, a személyiségem mégis több, mint a pénz. Az, hogy mennyi pénzem van, nem határozza meg szervesen, hogy ki vagyok – a minimálisan szükséges „mennyiség" legfeljebb megkönnyíti a kibontakozást, de az, hogy ki vagyok - meghatározza azt, hogy mit teszek a pénzzel. A család, a könyvek, a kultúra, a másoknak való segítségnyújtás, az adakozás – alapvetően irracionális és relatív értékek, de nélkülözhetetlenek.

Mi az érték?...és mi az értékes? A befektetések világában ezek nélkülözhetetlen kérdések. Az én életemben ugyanilyen nélkülözhetetlenek ezek a kérdések a mindennapok világában is. Akkor, amikor nem a pénz az értékmérő, hanem valami más. Amikor a racionális kalkuláció nem a legfontosabb faktor. Amikor a szeretet, a tudás, a tisztesség, a becsület, az őszinteség, a hit a követendő példák – még akkor is, ha azok pénzzel nem megmérhetőek... pontosabban: jól mérhetőek, csak éppen sok esetben veszteségesek... ámbár az is igaz, hogy végül is ezek adják meg az élet sava-borsát.

A világ nem változik – talán mert önmagától nem tud, és nem is akar. Én sem tudok. Mégis van lehetőségem... és én akarom ezt a lehetőséget. Akarom?... Akarom, mert medre lesz az életemnek. Akarom, mert csak így van értelme...