Társadalmi felzárkózás – Viola Judit (ism.)

Szinte varázsszó lett, szlogen, sőt, elkoptatott közhely ez a kifejezés. Ez majd mindent megold, szegénységet, cigánykérdést, analfabétizmust, elnéptelenedést, helytelen életmódot. Sokszor olyanok is használják, akik nem is tudják, mit jelent.

Ha elemezzük, akkor jutunk a helyes értelmezéshez. A társadalomnak vannak olyan rétegei és csoportjai, akik valami miatt nem érik el az átlag szintjét. Vagy anyagiakban, vagy szellemiekben, vagy lelkiekben, esetleg mindhárom egyszerre vannak leszakadva a többségtől. A mindenkori kormányok sok pénzt áldoznak arra, hogy ezeket a hátrányos körülmények között élő embereket helyzetbe hozzák. Brüsszel is, a magát mindenhatónak hívő uniós apparátus elképzelhetetlen mennyiségű forrást ajánl fel és folyósít erre a célra. Van ilyen program, meg olyan program, korosztályos foglalkozások nullától százéves korig, felnőttképzés, szakképzés, közmunka és ki tudja még mi minden. Csak a látható eredmény csekély. Úgy tűnik, nincs ellenőrzés, csak annyi, hogy a pénzt elköltötték-e, ami az adott célra érkezett? Ha Magyarországnak annyi milliója lenne szabad felhasználásra, amennyi fényképpel is illusztrált, az igazsághoz nem ragaszkodó beszámoló készült ilyen programok kapcsán, nem lennének államháztartási gondjaink.

Tudom, hogy erre adják a pénzt, ezeket a pályázatokat meg kell ragadni. De ha már úgyis csináljuk, nem kellene alaposabban előkészíteni és úgy végigvinni, hogy valódi eredménye legyen? Nagy kár, hogy a felzárkóztatók személye kevéssé érdekli a pályáztatókat. Ebben az esetben is igaz, hogy a pénz nem minden és szeretet nélkül még a társadalmi elzárkóztatás sem megy! Pedig csak az tud felzárkóztatni, aki maga is felzárkózott már valahová. Csak az tud segíteni, aki elég intelligenciával és empátiával rendelkezik és képes embernek tekinteni azokat, akiknek a segítéséért és egy jobb élet felé vezetéséért megfizetik.