Vannak még jó emberek (3) – Ambrus Erika (ism.)

A jóság nem korfüggő. Korunk fiataljairól sok rosszat mondanak az idősebbek, sokszor talán igazuk is van, vagy azért, mert tényleg ilyenek a mai fiatalok, vagy azért, mert már elfeledték, ők milyenek voltak. Tehát, a fiatalok között is vannak jó emberek.

Ennek igazolása a következő eset, amit nemrég láttam. Férjemmel autóval mentünk valahova, s egy elgázolt macska teteme feküdt az úttesten. Kellemetlen látvány, a vér, az érzés, meg a tudat, ez a szerencsétlen állat rossz helyen volt, rossz időben, s most bizonyára valaki keresi, valakinek hiányzik. Lehet, pár perccel azelőtt még egerészett, vagy lustán nyújtózkodott, olyan kecsesen, ahogy csak a macskák tudnak; vagy épp a gazdája lába körül tekerődzve, méltatlankodott hangos nyávogással, hogy késik az ebéd; vagy épp az ölében hízelgett, megelégedett dorombolással; vagy éppen szoptatta a kölykeit? S most ott fekszik vérbe fagyva az úttesten. S minél több autó megy arra, annál laposabb lesz a macskatetem, míg végül csak egy véres paca marad az úttesten. Szegény pára, ennyi marad belőle.

Mi áthajtottunk a macskatetem fölött, szép, fekete cicus volt egykor. Az utánunk érkező autót egy fiatalember vezette. Ismertem a fiút látásból, nem sokat tudok róla, talán azok közé a HMCS – gyengébbek kedvéért - helyi menő csávók közé tartozott, akikről az az általános vélemény, hogy semmi jót nem várhatsz tőlük, mert csak a szórakozáson, a lányokon, a rosszon törik a fejüket. Lám, milyen könnyen ítélkezünk! Szóval nem tudom, milyen ember, nem tudom, mivel foglalkozik, nem tudom, mi a hobbija, van-e barátnője, hogy tanult az iskolában; azonban az, amit tett, ezek helyett az információk helyett is sokat elmondott róla.

Ugyanis a fiatalember észrevéve a macskatetemet, lehúzódott az út szélére, megállt, kiszállt az autójából, s félrehúzta az út melletti árokba az élettelen testet. Aztán visszaült az autójába és folytatta az útját.

Mindezt a visszapillantó tükörből láttam. Azt nem láttam, milyen volt az arckifejezése, milyen érzéseket tükrözhetett az arca, de az biztos, hogy ennek a fiatalembernek érző szíve van. Nem hagyta ott a szerencsétlen állatot, hogy az autók véres pacává gyúrják szét. Lehet, neki is van otthon macskája, vagy csak egyszerűen, ilyen jó ember? Olyan jó, meleg érzés lett úrrá rajtam. Igen, vannak még jó emberek!