Ki tud menteni indulni? – Pásztor Gyula (ism.)

Egy kis falu határában egyszer estefelé egy kisfiú elmaradt a szüleitől. Amikor észrevették, hiába kezdték el azonnal keresni, nem akadtak a nyomára. Amint híre ment az esetnek, az egész falu osztozott a szülők nyugtalanságában, s elkezdtek együtt kutatni a gyermek után. A hírt hallva a gazdák kisiettek az istállóból, aki műhelyében dolgozott, letette a szerszámot, bezárt a még nyitva lévő üzlet, félbeszakították az esti istentiszteletet, s a falu apraja nagyja igyekezett az erdő felé, hogy segítsenek megkeresni az elveszett gyermeket. Siettek, hogy még az éj beállta előtt megtalálják, mielőtt végzetes dolog történne vele. Lázasan és tervszerűen átfésülték az egész környéket. Egy órai közös fáradozás nyomán végül sikerült megtalálni a kimerült és kétségbe esett gyermeket. Elképzelhető, mennyire örült mindenki a szülőkkel együtt a szerencsés kimenetelen.

Húsz évvel később, amikor a fiú már ifjú felnőtté cseperedett, újra rossz útra tévedt, s az élet mámorának csapdájába került. Ez alkalommal azonban meglepő módon senki nem indult a keresésére. Apja és anyja éppen azon szorgoskodtak, hogy minél több pénzt keressenek gyermekük számára. A rokonok és a szomszédok a saját gondjaikkal voltak elfoglalva. A gyülekezet presbitériuma akkoriban a költségvetést tárgyalta. Nem kért senki segítséget, s nem is indult semmilyen keresés. A korábbinál sokkal nagyobb veszélyben már közösen hagyták magára az ifjút. Ekkor már nem volt annyira fontos? Vagy úgy gondolták, hogy előbb-utóbb kitalál onnan már egyedül is?[1]

Talán régi, vagy régimódi történet ez, mégis jó, ha formálhatja a szemléletünket, az odafigyelésünket. Segíthet észrevenni, vagy másként látni azokat, akik valamilyen okból hiányoznak mellőlünk, vagy akikkel nem ott és nem úgy találkozunk, ahol várnánk és ahogy szeretnénk. Akár otthon, vagy úton, esetleg útfélen. Munkahelyen, családi és baráti körben, szórakozóhelyen, vagy éppen gyülekezeti környezetben.

Keresni, menteni persze az tud, aki biztos úton jár, aki elég erősen áll ahhoz, hogy őt nem rántják el, s ő sem ránt magával másokat. Menteni az tud, aki elég erős ahhoz, hogy ne ítélkezzék, hanem szeretni tudjon. Nagy szükség van ma is azokra, akik így tudnak útra indulni, számon tartani, figyelni, keresni, menteni. Azokra, akik ki tudják nyújtani a kezüket, akik jót tudnak mondani, akik tudnak hova hívni. Erőt és örömet kívánok ehhez minden kedves útra indulónak.