Fábián Tibor – Mitől függsz?

Drog, alkohol, dohányzás, játékszenvedély. A függőség és szenvedélybetegség kapcsán elsősorban és elsőre ezek a megkötözöttségek jutnak eszünkbe. Amolyan önnyugtató skatulyák ezek: „Ó, hát én nem iszom, drogokra sem költök, nem az én gondom ez az egész szenvedélyesdi." Lehet, azért mégis?!

Hiszen miért ne lehetne megkötözöttség akár a pénz szerelme, a hatalom mániája, a karaktergyilkosság erőszakossága is, ha mindez állandósul az emberben, olyannyira, hogy végül, szinte észrevétlen a deviáns viselkedésmód lesz a domináns, az elfogadott, a mindennapos, az irányadó?

Lám, így máris árnyaltabb a kép és a téma. Így már egészen életközelbe kerül a függőség kérdése, s nem úgy beszélünk róla, mint olyan valamiről, amihez látszólag semmi közünk, s csak leereszkedünk hozzá, amolyan közéleti véleményalkotással, véleménypózolásokkal. A derék Pál apostol, egyes leveleiben ezekről az általunk elnagyolt, nem szenvedélybetegségként kezelt szenvedélybetegségeinkről is szót ejt, néha szemünket csípő őszinteséggel. Ha csípi a szemünk, az jó, mert az szembetekintést jelent, megmoccanó lelkiismeretet, kereső lelkületet, aki először mindig önmagára alkalmazza a Szót.

S mit látunk, ha magunkról levesszük a tekintetünk, s a globális falut szemléljük a kérdésből kiindulva? Azok a társadalmi elemek, amelyek manapság a könnyűdrogok liberalizációját emelik pajzsukra, úgy gondolják, hogy ezzel nem a függőségbe kerültek táborát növelik, hanem az egyén szabadságjogait bővítik. Ma ez az első, a fő. A modern világ ennek jegyében rombolja téglánként a zsidó-keresztyén kultúrkör etikai építményét. Miközben a vallásos fundamentalizmus egyáltalán nem megengedő az előbbi kérdésben. Mint ahogy semmi másban, ami nem az ő tanítása. Ugyanakkor a modern migráció is azt jelzi, hogy úgy Afrikában, mint Ázsiában egyre kevesebb igény mutatkozik arra a típusú vallásosságra, amely istenének a géppuskát tartja, mely az emberéletet pótolható fogyóáruként kezeli és öldökli.

A kultúrák harcát szemléljük hát egyre közelebbről, hiszen ezek harci vonalai, előbb a globalizáció, majd most a modern népvándorlás kapcsán már érintik, sőt egyre erőteljesebben befolyásolják az életterünket, a Kárpát-medencét. Mindez pedig az egyház számára olyan helyzetkép és terep, ahol egyszerre lehet diakónus, evangélista és hitvédő, azaz samaritánus, igehirdető és hitét, identitását, kultúráját képviselő és védő intézmény.