Boldogság EU-s finanszírozás nélkül – Elek György (ism.)

Böjte Csaba mondotta: „Ami az embert emberré teszi, azt nem érinti a gazdasági válság". Mert mi a lényeg? „Hogy leüljél a feleségeddel és elbeszélgessél, elsétáljál valamerre, azt a gazdasági válság nem érinti. Ahhoz nem kell EU–s finanszírozás. Ahogy ahhoz sem, hogy a gyermekedet kézen fogd és elmenj vele virágot szedni és madárfüttyöt hallgatni az erdőbe." Ha a megváltást EU-s projektből finanszírozták volna, milyen komplikált lett volna. A kis Jézus egy istállóban született meg, szülei megmutatták, hogy mit jelent a szülőföld szeretete. Amikor Alexandriába menekültek, Józsefnek sikerült egy kis egzisztenciát teremtenie, egyre több munkát kapott, nem kellett visszamenni a poros Názáretbe. Gyerekeit pedig taníthatta volna egy jó nevű városi iskolában. Nem volt mobiltelefonjuk, és sok más ma már nélkülözhetetlen dolog. Nem volt televízió, amiben csak arról van szó, hogy nincs pénz és egyéb...

De ők hazamentek, mert ott voltak boldogok, és tudtak örülni annak, hogy együtt lehetnek. Valóban sok minden hiányzik az életünkből, ami néha fontosnak tűnik, néha jelentéktelen, de azon kívül még annyi irányba mehetünk, annyi szép dolog van körülöttünk, amihez nem kell EU-s finanszírozás. A kétezer év alatt nem került szebb eszme, szebb kihívás élő ember elé, mint a család. Nem kell EU-s finanszírozás ahhoz, hogy a Kárpát-medencei magyar családok önmagukra találjanak. Ne olyan helyen keressék a boldogságot, ahol nincs, a kút mellett ne haljanak szomjan. A vágyak végtelenek, de nem minden esetben elérhetők, sokszor csalódunk, ha egyik–másik tervünk nem sikerül, de örülünk akkor, amikor látjuk, hogy hová jutnak azok, akiknek ez megadatik. Az embert, hétköznapjainkat, emberi kapcsolatainkat nem a gazdasági válság sújtja a legjobban, hanem az értékválság, a lelki válság, az, hogy képtelenek vagyunk szembenézni a valósággal, észrevenni azt, hogy az élet apró örömökből áll, amit ha nem becsülünk, hiába álmodozunk elérhetetlen célokról, életünk örök várakozásban múlik el.