Példabeszédek könyve 1,11–31

A becsületesek áldása építi a várost, de a bűnösök szája romlásba dönti. Kigúnyolja embertársát az esztelen, az értelmes ember pedig hallgat. A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot. Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó. Igen rosszul jár, aki idegenért vállal kezességet, de biztonságban marad, aki gyűlöli a jótállást. A kedves asszony a tisztességhez ragaszkodik. Az erőszakos emberek a gazdagsághoz ragaszkodnak. Önmagával tesz jót a szeretet embere, a kegyetlen pedig saját magának árt. A bűnös hamis keresményt szerez, de igaz bérhez jut az, aki igazságot vet. Aki ragaszkodik az igazsághoz, az az életre jut, de aki a rosszat hajhássza, az a halálra. Utálja az ÚR az álnok szívűeket, de kedveli azokat, akiknek útja feddhetetlen. Kezet rá, hogy nem marad büntetlenül a gonosz! De az igazak utódai megmenekülnek. Mint disznó orrában az aranykarika, olyan a szép asszony, ha nincs jó ízlése. Az igazak csak jóra várhatnak, a bűnösök pedig csak haragot remélhetnek. Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül. Átkozza azt a nép, aki búzáját visszatartja, de áldás száll annak a fejére, aki eladja. Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza. Elbukik, aki gazdagságában bízik, de az igazak virulnak, mint a lomb. Aki kárt okoz háza népének, szelet örököl, és szolgája lesz a bölcsnek a bolond. Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg. Bizony, az igaz is elnyeri jutalmát a földön, hát még a bűnös és vétkes ember!