Példabeszédek könyve 10,1–25

A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba fiú azonban szomorúsága anyjának. Nem használnak a bűnnel szerzett kincsek, de az igazság megment a haláltól. Nem hagyja az ÚR éhezni az igaz embert, de a bűnösök mohóságát elveti. Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít. Aki nyáron gyűjt, az eszes fiú, de aki aratáskor alszik, az szégyellni való. Áldások szállnak az igaz fejére, a bűnösök szája pedig erőszakot rejteget. Az igaznak az emlékezete áldott, de a bűnösök neve semmivé lesz. A bölcs szívű megfogadja a parancsokat, a bolond beszédű pedig elbukik. Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, az kitudódik róla. Aki kacsingat, fájdalmat okoz, a bolond beszédű pedig elbukik. Életnek forrása az igaz ember szája, de a bűnösök szája erőszakot rejteget. A gyűlölet viszályt teremt, de minden hűtlenséget eltakar a szeretet. Az értelmes ember ajkán bölcsesség található, de bot való az esztelen hátára. A bölcsek tartózkodók tudásukkal, a bolondot pedig hamar romlásba viszi a szája. A gazdagnak a vagyon az erős városa, a nincsteleneknek romlásuk a szegénység. Az igaznak a keresetéből élet lesz, a bűnösnek a jövedelméből vétek. Az élet ösvényén jár, aki megfogadja az intést, de tévelyegni fog, aki megveti a dorgálást. Gyűlöletet rejteget a hazug ajak, és rágalmakat terjeszt az ostoba. A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre. Színezüst az igaz ember nyelve, a bűnösöknek a szíve is keveset ér. Az igaznak az ajka sokakat vezet, a bolondok pedig meghalnak esztelenségük miatt. Az ÚR áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni. Az ostobának a galádságban telik öröme, az értelmes embernek pedig a bölcsességben. Utoléri a bűnöst az, amitől retteg, az igazak kívánsága pedig teljesül. Ha ráfúj a forgószél a bűnösre, nincs többé, de az igaz örökké tartó alapon áll.