A kevesebb néha több – Dr. Hadházy Antal (ism.)

Mostanában sokat gondolok arra, hogy népünk problémáinak egyik oka az is lehet, hogy nem tartjuk számon, nem vesszük komolyan elődeink évszázadok alatt kialakult bölcsességét. Ezeket az évszázados tapasztalatokat foglalják össze tömören és velősen a közmondások. A "kevesebb néha több" cím is valamit "tömören és velősen" fejez ki. A jó előadó, a jó ügyvéd, de még a lelkész is, ha tömören és velősen beszél, akkor megvalósítja, sőt túl is teljesítit azt, amit a témánk mond, hogy tudniillik "a kevesebb néha több", hisz iIyen esetekben a kevesebb mindig több, mert ismert közmondásunk szerint "sok beszédnek sok az alja." Ez a közmondás tehát arra hívja fel a figyelmet, hogy például a beszédünk is érték, amit meg kell becsülni. A Biblia szerint Jézus azt mondta, hogy nem az fertőzi meg az embert, ami a száján bemegy, hanem ami kijön. Nem véletlenül beszél a Szentírás a nyelv bűneiről is. Ha azt, amit röviden és velősen el lehet mondani, bő lére eresztve mondjuk el, akkor a több kevesebb lesz. A saját koncentráló képességünk is véges, így esetleg magunk is bonyolódunk bele a saját mondanivalónkba. A velünk beszélgető figyelme lankad, gondolatai elkalandoznak, és nem pontosan jegyzi meg azt, amit mondtunk neki. Az általunk lényegesnek tartott dolgok esetleg másképp, vagy éppen el sem jutnak a másik tudatába, pedig mi akartunk vele valamit közölni. A sok beszédnek sok félrehallás, félreértés a veszélye. A kevesebb tehát nem is csak néha több. Különösen igaz ez, ha a beszélgető társunkhoz nem kellő szeretettel, alázattal, jóindulatú odafigyeléssel fordulunk. Ha nagy körítést adunk beszédünknek, akkor nagyobb az esélye annak, hogy sikertelen lesz a kommunikálásáunk, hiszen társunknak így több ideje van gesztikulálásunkat, hanghordozásunkat, arcunkat, szemünket figyelni, mi pedig inkább előbb, mint utóbb szépen eláruljuk magunkat.

A "kevesebb néha több" kifejezés egy másik közmondást is eszembe juttatott: Azt, hogy az "olcsó húsnak híg a leve." Ez is azon ősi magyar népi megfigyelések közé tartozik amelyet a modern kor manipulációs technikája lassan kiöl az emberek tudatából. Ma sokat beszélünk, de ami ennél is fontosabb, szinte mindannyian a saját bőrünkön érezzük a világgazdasági válságot. Emögött bizony az úgynevezett nyugati világ általános értékválsága van. Ennek egyik megnyilvánulása, okozója és következménye az, hogy az emberek elfelejtették, hogy "olcsó húsnak híg a leve." Kicsit általánosítva azt lehet és kell mondanunk, hogy ez a közmondás a mennyiség és a minőség összefüggéseire mutat: Jó ízű és tápláló húslevest csak kellő mennyiségű és jó minőségű húsból és hozzávalókból lehet főzni. Az egészen jót is el lehet rontani, ha "felhígítjuk", mert a mennyiség ugyan több lesz, de a minőség rosszabb. Maradjunk meg a jobbnál...