Létbiztonság – Nem jó egyedül lenni – Dr. Enghy Sándor (ism.)

Egy neves színésznővel - aki a legtöbb színpadi előadásban szereplő művész is egyben, és jelenleg is 10 darabban játszik - láttam a minap egy riportot. Ő ejtette el csak úgy mellékesen: "Meg kell érnem a nyolcvanat, mert akkor jár le a lakásrészletem." Micsoda létbiztonság. Valójában semmilyen. Hiszen egy emberöltőbe – vagy kettőbe – is alig fér bele az, hogy sajátjának mondja valaki a saját fészkét. Még egy madár is többre viszi. De ha belegondolok a színészi sorsba, valami mégis nyilvánvalóvá lesz: Lehet, hogy valaki nem a sajátjában lakik egy életen át, de mégsincs egyedül. Mert másokkal együtt játszik. Ha esetleg érezné, hogy mennyire nem jó egyedül lenni megoldatlan problémákkal – mert hát kinek jó – megkeresheti azokat, akik társaságot jelentenek és közben a probléma is a megoldás felé közeledik. A lakás kifizetéséhez a színész esetében. Mások nyilván más miatt érzik a létezés biztos voltának problémáját és közben a magányt: Egyedül vagyok. Ezen a ponton igaza van a nagy drámaírónak azzal kapcsolatban, hogy színház az egész világ. Bizony színészek vagyunk egy kicsit a magunk módján, csak az élet játékának játékszabályai néha véresre sikerülnek. Problémákat mindig egyedül megoldani nem lehet. Próbálkozunk, de csak addig, amíg rá nem jövünk, hogy nem jó egyedül. Az élet nagy üzenete, hogy nem véletlenül nagy a színpad és a másik ember pedig arra való, hogy egy darab részeként velünk együtt játssza azt a szerepet, mely ugyan az övé, de annak csak az enyémmel együtt van értelme, hiszen egy darabban játszunk. Nem csak a puskára nézve igaz az, hogy ha az a színpadon van, annak el kell sülni. Mindannyian azért vagyunk a színpadon, hogy eljátsszuk a szerepünket. A holizmus kifejezés görög szava a teljesség figyelembevételét jelenti. A holisztikus szemléletű gyógyítás ezért az embert egésznek tekinti testi, szellemi – érzelmi - lelki mivoltában. A holisztikus szemlélettel gyógyító szakember nemcsak a betegséget, a megbetegedett szervet, vagy testrészt, hanem a beteget gyógyítja, egész-ségét kívánja helyreállítani, figyelembe véve az ember körülményeit, őt magát a természet, univerzum, a kozmosz részeként, beleértve a transzcendens világot is. A holisztika olyan szemléletmód, amely kísérletet tesz a jelenségek komplexitásának megértésére állítva, hogy az egész nem egyszerűen a részek összege, hanem valami egészen új, minőségében is, s ebben a részek csak az egészhez való viszonyukban nyernek értelmet. Ez az adás az igazi egészség felé vezető életformát keresi és nem egyszerűen adást sugároz, hanem arról a minőségi emberről beszél, mely egy sajátos adás sugárzásában él. Tud az Emberfia létbizonytalanságáról a madarakkal szemben. Nekik fészkük van, de neki nem volt hová fejét lehajtani. Ő arra a holló életre koncentrált, amely nem vet, nem arat, mégis van, aki eltartja. És mi neki drágábbak vagyunk a madaraknál. Az Ő kozmoszában nem egyszerűen önmagát kell az embernek aktualizálnia, hiszen tudhatja, hogy nincs egyedül. Olyan erők állnak rendelkezésére, melyek elegendőek léte biztonságához. Ebben a biztonságban az egészség nem csupán biológia, fizikai állapot, hanem igazi egész-ség, melyhez hozzátartozik mindaz, ami az egésznek része, ami nélkül nem lenne egész. Így a másik ember is, aki nélkül egyedül lenne, ami nem jó. A jó egészség csak igazi egész-ség lehet. Ha kell, nyomorúsággal, amely úgy az egész-ség része, hogy megedzi az embert, megtanulja keresni a másikat, aki ugyancsak ember, a maga nyomorúságaival együtt. Ebből a kereséséből feltétlenül találás lesz, melyben együtt éljük át a megtaláltatás élményét. Ez csak közösségben létezik, hiszen feltételezi azt, aki valami miatt keres és azt, aki megtalál. Itt kezdődik a halállal szemben is biztos, adást sugárzó élet, mely másokkal együtt éli át, hogy milyen jó nem egyedül lenni.