Hamis remények – Arany Barbara (ism.)

Hamis remények. Bevallom, csak sokadjára tűnt fel, hogy mennyire ellentmondás már maga a gondolat is. Hogy lehetne hamis, becsapás az, amiben reménykedem, amiben reménykedsz? Hogy lehet hazug a talán ki sem mondott vágyad, kívánságod, gondolatod? Az, amiben bízol, hogy talán megvalósul, talán sikerül. Valami, amit szeretnél, de amit talán soha hangosan ki sem mondasz. Szóval hogy lehet ez hamis? Hisz a kívánság nagyon is belülről, mélyről fakad? Lehet egy ennyire személyes dolog hamis?

A cinikus rávágja rögtön: persze, hogy lehet. Mindenki becsap mindenkit, te is magadat. Azt mondja, hogy hiteltelen, alaptalan ígéretekkel, reményekkel kecsegtetni a másikat: üzletfelet, főnököt, családtagot: ez egy igen célravezető út. Áltatod valamivel, betömöd a száját, s ezzel minimum időt nyersz. A cinikus azt mondja, hogy létezik ilyen és azt tanácsolja, hogy használd ki a hamis remények nyújtotta lehetőségeket.

Az optimista ellentmond: nem, a remények sohasem csaphatnak be. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy becsaptad magad, hogy esélyed sincs arra, hogy valóra váljon az, ami a szíved vágya, de a reményt nem adhatod, ne is add fel soha. Azért mert nem tudhatod, hogy mit történik holnap, hogy nem épp holnap teljesedik-e be mindaz, amit annyira szerettél volna.

Aztán a fatalista azt mondja: felejtsd el a reményeket, mert minden el van már döntve. Jön, jöjjön is, aminek jönnie kell, te nem tehetsz ellene semmit. Felesleges és értelmetlen tervezni, reménykedni, mert úgysem az lesz, amit te akarsz, hanem az, aminek lennie kell.

És sorolhatnánk még különböző nézeteket, amik olykor benned és bennem is visszhangzanak. Nagy kérdés tehát, hogy miben lehet, hogy kell-e, és hogy lehet-e reménykedni. Igen, a remények gyakran becsapnak, s vissza is lehet élni velük, de mégsem adhatjuk fel a reményt, mert akkor értelmetlenül, semmi jót nem várva tengethetnénk a napjainkat – talán egyet értve a befolyásolhatatlan sorsban hívővel.

Voltaképp lehetőségünk van arra, hogy egy eddig nem említett utat kövessük, hogy a hamis remények helyett az igazi útra rátaláljunk. Egyszerű a recept: a remények, reményeink alapját kell újragondolni, nem a reményt magát. Ha olyanban bízol, aki nem hagy cserben, az biztonságot-bizonyosságot adhat Neked, hogy a reményeidben nem csalódsz. A mai javaslatom: keresd lenn és fenn, hogy ki a biztos pont: kiben reménykedhetsz, ki az, aki nem csal meg...