Példabeszédek könyve 14,1–18

Az asszonyi bölcsesség építi a házat, a bolondság pedig a maga kezével rombolja le. Aki egyenes úton jár, féli az URat, de aki letéved útjairól, az megveti őt. A bolond szájából gőg sarjad, de a bölcseket megőrzi ajkuk. Ha nincsenek barmok, üres a jászol, de bő a termés, ha erős az ökör. Az igaz tanú nem hazudik, de a hamis tanú hazugságot beszél. Hiába keresi a csúfolódó a bölcsességet, az értelmes embernek azonban könnyű a megismerés. Menj el az ostoba ember elől, mert nem szerzel ajkáról tudást! Az okos azért bölcs, mert érti a dolgát, az ostobák pedig bolond módon becsapódnak. A bolondokat csúffá teszi a vétek, de a becsületes emberek közt jóakarat van. A szív ismeri a maga keserűségét, és örömébe sem avatkozhat idegen. A bűnösök háza népe kipusztul, de a becsületesek sátrában lakók virulni fognak. Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet. Nevetés közben is fájhat a szív, és az öröm vége is lehet bánat. A romlott szívű a magaviselete szerint fog jóllakni, meg a jó is a magáé szerint. A tapasztalatlan mindent elhisz, de az okos vigyáz a lépésére. A bölcs fél a rossztól, és elkerüli, az ostoba féktelen és elbizakodott. A hirtelen haragú bolondságot követ el, és az alattomos embert gyűlölik. Bolondságot örökölnek az együgyűek, az okosakat pedig tudás ékesíti.