Valláspótlékok... – Dr. Enghy Sándor (ism.)

Ugye bevalljuk: Nem igazán boldogulunk a boldogsággal. Mert van, amikor rátalálunk, vagy ránk-ránk köszön egyszer-egyszer. De a legváratlanabb pillanatban ki is csúszik a kezünk közül. Nem uraljuk a boldogságot és nincs a hatalmunkban. Hogyha ez így lenne, boldogulnánk a boldogsággal. Ha már itt tartunk, azt is bevallhatjuk, hogy legtöbbször a vallás sem több, mint csak egy eszköz, vagy út a boldogsághoz. Arra használjuk, hogy boldoguljunk a boldogsághoz vezető úton. A vallás fogalma általában kötődést, állásfoglalást, újra való döntést, átgondolást, a figyelem odafordulását, és valaminek az elhagyását jelenti. Tulajdonképpen ezért fontos a boldogság szempontjából a vallás, mert valójában a boldogsághoz kötődünk, amellett foglalunk állást, újra és újra azt választjuk, átgondolva mindazt, ami azzal kapcsolatos, arra fordítunk nagy figyelmet, ami oda vezet, megpróbáljuk mindazt elhagyni, ami az oda vezető úton akadályt jelent a boldogulásban. Nem lenne nagy baj ezzel a gondolkodással, ha nem adnánk fel olyan gyakran és olyan gyorsan. Azonban ilyenkor pótoljuk az igazit valamivel. Mint az életben is. A kő drága, legyen hát műkő. Sokba kerül a természetes, pótoljuk valamivel. Drága az anyag, legyen műanyag. Aztán csodálkozunk, hogy az olcsóbb csak úgy néz ki, mintha igazi lenne, de nem az, aminek látszik. Például, mint a műköröm, mert nem olyan tartós, és állandóan gond van vele. A művirág sem lesz soha olyan, mint az igazi, ahogyan egy műláb sem használható sajnos úgy, mint a korábbi, a saját. De nem csak ezeket a dolgokat szoktuk pótolni. Megtaláltuk már annak a módját is, hogy a vallást valami egyébbel pótoljuk. Valamivel, ami kötődés, állásfoglalás, újra és újra való választás, átgondolása valaminek, amire nagy figyelmet fordítunk, amiért készek vagyunk mindent elhagyni, hogy a miénk legyen. Csak nem olyan, mint ami már a piacon van, amire más esküszik, amihez más kötődik. Nekünk sajátunk van. Nem kerül olyan sok áldozatba, mint másnak a sajátja. Olyan ez, mint a placébó: Gyógyszer, hatóanyag nélkül. Alkalmazása esetén akár pusztán a kezelésbe vetett hit által is gyógyul a beteg, mert a hatóanyag nélküli tabletta is beindíthatja az emberi szervezet öngyógyító mechanizmusait. Az így végzett kísérletek célja azonban éppen az, hogy egy valódi gyógyszer hatóanyagának a hatása beigazolódjék. Ez pedig akkor valósul meg, amikor a valódi gyógyszerekkel kezeltek nagyobb arányban javulnak, mint azok, akik csak placébót kapnak. Ez a valláspótlék problémája is: A boldogság nem lesz tőle igazi, és becsapja magát vele az ember, amikor azt hiszi, hogy így is boldogul. Jól érezte Ady, hogy az igaz hittől száll nagy boldogság a világra és ettől lehet a gyarló ember újra ember. Ezzel az igaz hittel nem tenné az ember Golgotává ezt a földi életet és ezzel a hittel egy nagy erő hatja át a mindenséget. Ez az értelme annak, amikor nincs más vallás, csak az, amiből az fakad, hogy egymást szeretjük. Nem véletlenül kötődik ez a gondolat Ady versében a karácsonyhoz, mely tulajdonképpen arról a valakiről szól, aki szerette a világot és a történelem is folyton azt bizonyítja, hogy mire képes érte szeretetből. Ebből a Hozzá való kötődésből, újra gondolásból, állásfoglalásból száll igazi boldogság a világra. Ahol ez nem válik valóra, ott minden vallás csak pótlék, s az ebből fakadó gyógyulás, boldogság is csak látszat. Lehet bárhova kötődni pótlékokkal a vallás területén is, de nem a látszat mögött rejlő veszélyek nélkül. Az igaz hit igaz vallásának hatóanyaga, ereje boldogságban igazolódik, mert benne „élő és ható" erő hordozza az embert a boldogulás útján és győzedelmeskedik minden akadály felett.