Adventi vágyak és remények – Elek György (ism.)

Hétköznapjaiban minden ember érzi a növekvő bizonytalanságot: Megmarad-e a munkahelyünk, miből oldjuk meg a karácsonyi ajándékvásárlást, meg tudjuk-e adni gyerekünknek azt, ami a legfontosabb? Mi lesz az egészségünkkel, mi lesz a biztonságunkkal? A kérdések csak úgy szaporodnak, de kevés az erőnk, nem vagyunk elég bölcsek, hogy megválaszoljuk azokat. Talán ebben a különösen kiélezett gazdasági és politikai helyzetben még nagyobb erőt ad, még jobban biztat az a hit, amit advent ígér. Ebben a nagy zűrzavarban el kellene gondolkodni azon, hogy a lelkünk megtisztulása nélkül hiába vágyunk a szépre, a jóra és a szeretetre. Az elfáradt, megfakult, bepiszkolódott lélek nem lesz magától tiszta.

A szeretet ünnepére készülve talán az sem lehetetlen feladat, hogy valóban szeretettel készüljünk szeretetet adni és kapni. A képmutatást már túl jól ismerjük. Talán már magának a képmutatónak is fárasztó mindig azon erőlködni, hogy más arcot, jellemet mutasson, mint aki és ami valójában. Miért ne lehetnénk azok, akik vagyunk, hátha úgy könnyebb lenne a boldogságot, az igazi örömöt, a szeretetet megragadni? És még egy adventi gondolat fogalmazódik meg ezekben a napokban: Ebben a nagyon is mulandó, fájdalommal és bizonytalansággal terhes világban a remény mégis kulcsot ad a romlatlan, maradandó és örök világ felé. „Megtisztulás, szeretet, örök élet" — ezekre a kincsekre vágyunk az idei advent idején is. Elpusztíthatatlan értékek ezek, amelyek nem csupán gyertyafényei, csillagszórói és díszei lehetnek ennek az ünnepnek, hanem megújuló életünk látható és láthatatlan részei. Mert mi lehetne szebb, mint ezeket az értékeket gyűjteni a karácsonyfa alá.