Kicsi a világ (Útkeresők) – Dr. Krasznai Andrea (ism.)

December 7-e a Nemzetközi Polgári Repülés napja.

Az ember a kezdetektől igyekezett a magasba emelkedni – akár ég felfelé szökő építményeivel: Bábel tornya építése; akár Ikarosz módjára magának „szárnyat növesztve". A halandó a lét határait feszegető kíváncsisággal, alkotó, teremtő képességének birtokában egyre messzebb jutott. A felfedezni akarás, az ismeretlen megismerésének, meghódításának természetes vágyától hajtva, a Wright fivérek végérvényesen felülírták a hagyományos közlekedési struktúrát. A repülés világának fejlődése, technikai és technológiai vívmányai következtében az ember előtt kiszélesedett a horizont.

A „légi országutakon" közlekedőket különböző motivációk repítik, vezérlik: üzleti tárgyalás, konferencia-turizmus, családi, baráti látogatás, nyaralás, pihenés... Sokan „kelnek szárnyra" egy jó koncert vagy hétvégi program kedvéért valamelyik európai nagyvárosba. A fapados járatok és desztinációk nagyban hozzájárultak, hogy a globális falusi életérzésvalós élménnyé, tapasztalattá legyen a magyar utasok számára is.

A poszt-posztmodern ember gyakran szeretne elrepülni a lét realitásai, a hétköznapok megpróbáltatásai elől – remélve, hogy tízezer méter magasan, vagy egy másik országban az élet gondjai, bajai, disszonanciái más kontextusba kerülnek. A problémakezelésnek ez rendkívül elegáns, ugyanakkor kevéssé hatékony módja, hiszen a nehézségek elől nem lehet elrepülni. A magyar polgári légi közlekedés fellegvára sokszor a cifra nyomorúság világa, ahol az elegáns külsőségek és a belső feszültségek kontrasztja felerősödik. Hiába a jól szabott külső, az elegáns öltönyön vagy kiskosztümön nincs az a rafinált szabásvonal, amely kisimítaná vagy eltüntetné a lét gyűrődéseit – az életredők még ráncosabbaknak tűnnek.

A start előtti különös lelkiállapotban az utasban tudatosul léte bizonytalansága, sérülékenysége – az ember önkéntelenül egyfajta számadást végez. A lelkiek iránti vágya felerősödik, számba veszi életútja jelentős mérföldköveit, belegondol sorsába, a múlt történéseibe. Döntései következményeit gyakran átértékeli, más megvilágításban látja a korábbi tévedéseit, vargabetűit, gyarlóságait. Önmagával szemben kevésbé megengedő, elnéző. A materiális lét értékei, javai másodlagossá, sokadlagossá lesznek. Igénye megnő az állandó, a maradandó iránt. Bizonyosságot szeretne sorsa, útja, léte felől. Fogódzót, kapaszkodót keresve gyermekkori imádságai jutnak eszébe, felidézve a feledésbe vesző szavakat. Hosszú idő után ismét magába tekint és elindul befelé, hogy felfedezzen egy ismeretlen vagy rég elfeledett világot. Rádöbben, van Valaki, aki sorsát, éléte eseményeit igazgatja – Akivel elindulhat, hogy biztosan célba is érkezzen.