Hazugság hete – Ambrus Erika

Kicsit rosszul látok már, de azért néha még megfeledkezem a szemüvegről, vagy csak akkor teszem fel, ha valami fontosat, pontosan akarok olvasni. Nézegetem a hírek rovat címeit, a címeket még látom elolvasni, hátha találok olyat, ami felkelti a figyelmem, majd akkor veszem a szemüveget és studírozom végig a cikket.

Az egyik címen nemcsak a szemem akadt meg, hanem a lélegzetem is elakadt. A hazugság hete. Micsoda? Már annak is van hete? És vajon azon a héten kinek tapsolunk? Aki legjobban tud hazudni? Ez is csak valami amerikai marhaság lehet, dohogtam magamban, s föltettem a szemüvegem, már csak megtudom, mi az a hazugság hete.

Szemüveggel más a világ, mert kiderült, amire én azt olvastam, hogy a hazugság hete, az a házasság hete valójában, az Angliából indult kezdeményezés, amit 2008 óta hazánkban is ünnepelnek a keresztény/keresztyén egyházak és civil szervezetek szervezésében, február második hetében, hogy ezzel hívják fel a figyelmet a házasság és a család fontosságára. Hát ugye, azért a házasság hete más, mint a hazugság hete!

De ha már ilyen elhallásom, félreolvasásom volt, nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ez nem véletlen. S ha górcső alá vesszük a házasságokat, tényleg van benne valami, mert sajnos nagyon sok házasságban ott van állandó szereplőként a hazugság. Hazudnak egymásnak, saját maguknak, a gyerekeiknek, a szülőknek, az egész világnak, az Istennek is. Eleve a házasságról a legtöbb ember nincs túl jó véleménnyel, azt mondják, ha nincs bajod, nyugodt az életed, házasodj meg. A házasság állandó kompromisszum, veszekedések forrása és a fenti címcsere miatt talán az sem túlzás, ha azt mondjuk, a hazugság meleg ágya.

Pedig az elején, a rózsaszín ködben, amikor még mindent, jövendő házastársunkat is rózsaszínen, tökéletesnek látjuk, s magunkból is a legjobbat adjuk, még őszintén örülünk, s boldogan a szép közös élet reményével lépünk bele a házasságba? Akkor még mindenki jó férj, feleség akar lenni, s vallja, a közös jövő záloga az őszinteség. Elmondani mindent a másiknak, azt is, ha rossz-persze, jó szándékkal, Hiszen, mindent meg lehet beszélni! Aztán lassan már nem mindent mondunk el, később, már amit elmondunk, abban több a rossz, mint a jó, s ezzel arányosan a rossz szándék is egyre több, aztán végül már nemcsak elhallgatjuk a dolgokat, hanem teljesen mást mondunk, miközben elhitetjük magunkkal és a világgal is, hogy mi jól választottunk, s remek házasságban élünk. Mindent megtettünk, nem rajtunk múlott...

Ha házasság hete, akkor azon gondolkodjunk el, miért alakulnak úgy a házasságok, ahogy, miért hazudnak az emberek a legközelebbinek és saját maguknak? S hogy lehetne ebből gyógyulni?

Ha hazugság hete, akkor azon gondolkodjunk el, milyen jó lenne, ha csak egy hétig hazudnánk! Bár az alatt a rövid idő alatt is sok mindent összezavarnánk, de talán az egy hét hazugságai még helyrehozhatók. Hogy lehetne ebből is, a hazugságokból is gyógyulni?

Hiszem, hogy van gyógyulás, csak jó helyen kell keresni.