Gugyerák és a tankhadoszlop – Fábián Tibor (ism.)

Gugyerák nemrég konferencián járt, ahol egy-egy szoba jutott a résztvevő férfiaknak és hölgyeknek. Gugyerák viccesen tömegszállásként emlegette a két szobát, de mivel hősünk nem pártelnök, nem politikus, sem egyéb fő-fő, ezért kiválóan megfelelt neki a hűvös hálószoba, a sok-sok hálótárssal egyetemben.

A magyar nótacsokor egyenkénti számbavétele után, végre Gugyerák is ágyba került. Valamikor hajnalban. Csakhogy kiderült: az egyik kedves résztvevő kiválóan tudja utánozni egy bevetésre induló tankhadosztály hangját. Egyszerűbben fogalmazva, és a tankokat mellőzve: Horkolt az istenadta, teli tüdővel.

Több ágyról is kétségbeesett sóhajtozás hallatszott, mások pedig türelmetlenül forgolódtak egyik oldalukról a másikra. Hűha – gondolta Gugyerák, és előkotorászta az extrém alkalmakra tartogatott füldugót. Nem segített. A tankok továbbra is hatalmas hangzavar közepette vonultak a harctérre.

Gugyerák, kínjában öt percig nevetett, igaz, a sóhajtozókra és a forgolódókra való tekintettel csak magában.

Aztán a tankok fölött győzött a fáradtság. Gugyerák ugyanis annyira álmos volt, hogy öt perc múlva csatazaj ide, tankhadoszlop oda, békés hortyogással elaludt.