Testben – Bagdán Zsuzsanna (ism.)

Ez a jelenlét, ez egy olyan nehéz dolog. Jelen lennem teljes lélekkel és figyelemmel éppen ott abban a pillanatban, ahol éppen a testem van.

A megbeszélésen már fejben a pályaudvaron voltam, kerestem a kavargó embertömegben a vágányt, ahol a vonatom állt. Aztán a vonaton zötyögve már a réges-régen otthagyott kisváros utcáin sétáltam, és séta közben előrepörgettem pár évet, milyen volt arrafelé sétálni sovány kamaszként. Nem zavart, hogy fejben hol kicsit előrébb, hol sokkal hátrébb járok az időben.

A bajok akkor kezdődtek, amikor eldöntöttem, hogy nem viszek magammal laptopot, dolgoznivalót a hétvégi felekezetközi fesztiválmissziós tréningre, amire hosszú idő óta először civilként mentem el. Én, a mindenféle munkahelyhez kötődő szerep nélkül. Trapéznadrágban, tornacipőben. Nem raktam be a gépet. Csak jelen akartam lenni.

A tréning másnapján, délelőtt láttam, hogy édesapám keresett. A családom sosem keres, csak ha baj van. Visszahívtam, visszhangzott a terem, alig hallottam apám hangját, csak annyit, hogy az egyik bátyja hirtelen meghalt, amikor xy-hoz készültek volna, teljesen váratlanul. Apa, alig hallak, mondtam neki halkan, alig hallom, ahogy éppen elmondod nekem, hogy meghalt az egyik bátyád, akit tudom szerettél, és hiába is hallanám, apa, egyszerűen most nem tudok ott jelen lenni. Csináld csak a dolgod, mondtam, és elbúcsúztunk, és akkor nagyon fájt, hogy nem vagyok ott jelen, nem tudok azonnal jelen lenni, hogy osztozzak a gyászában. És a jelen hirtelen megkettőződött, apám hangja a telefonban, alig értem, de érzem, hogy nagyon idegen minden visszakérdezésem.

Indulnék lélekben a nyomkeresésre, felidézni ennek a bátyámnak az alakját, mondásait, hangját, de itteni jelenlétet fogadtam. Nagyon, nagyon nehéz benne lenni a pillanatban. Írom az sms-t, hogy hazamegyek majd a temetésre, és újra visszaszállok lélekben, a tréningen vagyok. Jobb a közös munkában jelen lenni, mint ebben a hirtelen ránk szakadt gyászban. Most itt vagyok, most ide figyelek. Most a tieitek minden gondolatom. Ha hazamegyek, majd ott leszek teljesen jelen, egész valómmal a részvétben. Bátyám, legyen neked könnyű a föld. Jelen lenni mennyire piszkosul nehéz. Jelen egy beszélgetésben, egy helyzetben, ahol alig hallom, amit mondasz. Jelen az imádkozásban Isten színe előtt. Jelen, nyitottan és védtelenül a beszélgetésekben. Megnyomorító érzés a jelenben nem jelen lenni. Térdre parancsol a jelenlét kényszere. Csak a jelenben vagyok az, aki vagyok. Csak akkor, ha el tudok érkezni önmagamhoz.

A halál a jelenlét hiánya. Bátyám már nincs jelen közöttünk. Olyan sokszor nem vagyok jelen – hol a múltban, hol a jelenben hallgatom, amit mond apám halkan a telefonba, és nem értem. Ez a böjti lecke. Megtanulni jelen lenni. Élni, védtelenül, közöttetek.