Napéjegyenlőség – Dr. Enghy Sándor (ism.)

Amikor Tóth Árpád a Tavaszi holdtölte című versében azt írja, hogy a „Hűs hold aranyával elöntve a lég", akkor azt fogalmazza meg, ami a természetben végbemegy: A Föld úgy kerül a Hold és Nap közé, hogy a Hold Föld felé néző oldalát teljesen megvilágítja a Nap és a Hold fényes korongként ragyog az égen. A zsidó nép Egyiptomban eltöltött első húsvétjáról úgy tudjuk, hogy Niszan hó 14-én, telihold éjszakája volt. Vajon miért szentesítette a niceai zsinat 325-ben a húsvét meghatározásának szabályát úgy, hogy húsvétot a tavaszi napéjegyenlőséget követő első telihold utáni első vasárnap ünnepeljük? Valójában nem tudom, de gondolkodni tudok. Azon például, hogy a napéjegyenlőség meghatározása szerint égitestünk mindkét féltekéjén a nappal és az éjszaka hossza megegyezik. Ekkor a Nap a déli félgömbről az északira lépve 90° magasságban delel az Egyenlítő felett, sugarai az Egyenlítőre esnek merőlegesen, s ilyenkor a nappal és éjszaka mindenhol ugyanannyi ideig tart. A tavaszi napéjegyenlőség napja, a csillagászati tavasz kezdete. A különböző vallások is megünnepelték ezt a napot, amikor a természet felébred hosszú téli álmából, s a föld újra termékennyé válik, elkezdődhet a vetés, az ültetés, kihajtanak az ősszel földbe rejtett magok, melyek gyümölcsét később élvezhetjük. Fény támad a sötétből. De addig a természet demokráciát játszik: Egyenlő a nappal és az éjszaka. Sőt még éppen a sötétség ereje nő, de a Hold Föld felé néző oldalát megvilágító Nap már jelzi a lényeget, a világosság diadalát. Hogy hamarosan annak hatalma nő a világosság erejével a sötétség hatalma felett.

Ó ember! Mit tegyen még érted a természet? Hány formában hitesse el veled, hogy ez a dolgok természete is: A teljes megújulás. Persze, hogy van ereje a sötétségnek, kétséget támasztva a világossággal kapcsolatban. Hogy győzhet-e egyáltalán valaha? A demokrácia a természet világának olyan értelemben sajátja, hogy egyenlőséget hirdet napéjegyenlőség idején. Mintha két ura lenne a világnak: Sötétség és világosság. Mintha nem lenne továbbhaladás az időben, hogy meggyőző érvek sorakozzanak a világosság mellett. Nem ilyen hangulatot áraszt sokszor az élet, a napéjegyenlőség eldöntetlen harcát sugallva? Hol vannak azok az életek, akik maguk is hirdetik Annak hatalmát, Aki pedig világosságra hozta az életet? Hol van ma az a hit, mely tudja, hogy van, Aki kivisz a világosságra annak ellenére, hogy csak a sötétség ereje látszik, vagy a napéjegyenlőség jelenségéhez hasonlóan eldöntetlen a sötétség-világosság harca? Nehéz időket élünk. Ne nehezítsük azok dolgát, akik keresik a bizonyítékot a világosság győzelmére! Ne hagyjuk kétségek között azokat, akik döntő bizonyítékot keresnek a sötétség növekvő hatalma idején arra, hogy amíg eldől a sötétség-világosság harca, addig mi vagyunk a két hatalmasság között, a telihold jelében a világosságnak az a jele, mely az emberek felé néző oldalával megvilágítva – kapott fényével – ragyog a sötét égen. Ehhez a világossághoz utat mutatni, jelzőfény sugarának lenni Annak munkája, Aki a Napot formálta és a fény forrása, Akinek énekelünk, Ő pedig bizonyít: „Mert minékünk fényes napunk..."