Tetszeni és teremni – Pásztor Gyula

Tavasz lett újra. Régebb óta vártuk, mégis meglepetésszerűen, hirtelen jött. Szinte egyik napról a másikra virágba borultak a gyümölcsfák. El-elnézem őket és engedem, hogy tanítsanak. Mert van bennük valami, ami nemcsak tanulságos, hanem a szó legnemesebb értelmében példa. Pedig nem ez a céljuk, nem ezért virágzanak. Mégis, túl a külső szépségükön, illatukon valami akaratlanul is magára vonja bennük a figyelmemet. Az igyekezet. Az az igyekezet, amellyel valamilyen célt szeretnének minden lehető eszközzel betölteni. Előttem van a kertünkből egy fiatal körtefa. Eddig még alig volt virág rajta. Most rakni sem lehetne rá többet. Hova ez az igyekezet? – kérdezném tőle, ha értene. Kevesebb nem lenne elég? S erre minden bizonnyal azt válaszolná: nem, a cél teljes odaadást igényel.

Mi ez a cél? Először tetszeni. Tetszeni illattal, színnel, formával, de nem hiúságból, nem csak úgy önmagáért a tetszésért. Tetszeni annak, akinek haszna lesz a virágból: a méhecskének, a többi virágport gyűjtő rovarnak. Mert biztosan jobban tetszik a sok és szép virág, mint a kevés és a jellegtelen. Egyébként pedig tetszeni küldetés, mert erre kapott lehetőséget, adottságot. Hát igyekszik megvalósítani. S milyen különös: Amíg másnak tetszik, amíg meggazdagít, addig megtermékenyül. Mert ezen keresztül valósul meg a másik cél: a termés. Hiszen erre hivatott. S miért kell ehhez ennyi virág? Mert szeretne sokat teremni és ezt nem odázza el. Nem hagyja jövőre, meg az utánra, gondolva, hogy úgyis lesz még rá bőven ideje. Nem, már most szeretne minden gyümölcsszemet kiformálni, megérlelni, ami csak megteremhető. Mert ez az idei lehetősége és küldetése. S ezért már most az elején mindent meg akar tenni vállalva azt is, hogy sok virága lehull úgy, hogy senki nem vette észre és nem lett belőle gyümölcs, de amit tehetett, azt elvégezte.

Tetszeni és teremni. Milyen egyszerű mégis milyen egyértelmű küldetése egy-egy napnak és egy-egy életnek egyaránt.

Tetszeni, gyönyörködtetni azzal, amit arra kaptunk, ami arra alkalmas: szelídséggel, őszinteséggel, becsületességgel, kedvességgel, derűvel, szolgálatkészséggel, és mindezt teljes gazdagsággal, teljes odaadással, amint azt a virággal megrakott fa teszi. Tetszeni önzetlenül teljes türelemmel abban a reménységben, hogy valami megfogan belőle. Tetszeni, a szó legnemesebb értelmében gyönyörködtetni és nem hiú, önző módon tetszelegni. Gyönyörködtetni úgy, hogy abból valami megfoganhasson, kiformálódhasson a másikban is: házastársban, gyermekeinkben, barátunkban, vagy azokban, akikkel valami miatt találkozunk. Ilyen lehet akár a reménység, a bátorság, az önbecsülés, vagy éppen a békesség, a jóindulat, a hit, a szeretet.

Tapasztalatból tudjuk, milyen sok virág kell a bő terméshez. Hiszen sok veszély fenyegeti a nyíló virágokat lehetetlenné téve, hogy valaha is termés legyen belőlük. A napsütés után szél, hideg, vagy akár hó is érheti őket. Hát sok virág szükségeltetik, s legyen mindegyik gyönyörű és illatos, hiszen mid gyönyörködtetni és teremni készül.

Adjon Isten boldog tavaszt és áldott nyarat!