Fehérek közt egy európai – Viola Judit (ism.)

Hála középiskolai éveim egyik meghatározó egyéniségének, az irodalom tanárnőmnek, még mindig tudom, hogy ez a fél sor József Attila egyik verséből való. És még mielőtt valaki kirekesztést kiáltana – hisz ez ma nagy divat – szögezzük le, hogy Thomas Mannt, a híres német írót jellemezte költőnk emígyen, abból az alkalomból, hogy ideérkezett. Bár lassan nyolcvan éves a vers, a meghatározás zsenialitása még mindig élő és elgondolkoztató. „Fehérek közt egy európai." Benne van, hogy nem minden Európában élő fehér embert illetett meg az európaiság jelzője. De nem a bőre színe tette azzá a polgárt. Ma sem az teszi. Több millió nem fehér állampolgára van mára már az öreg kontinensnek, Afrikából, Ázsiából, a Közel-Keletről, Amerikából. A lakosságszám is egészen más, mint 1937-ben volt, amikor a vers megszületett. De hogy ma mennyi közöttünk az igazán européer, én nem tudom. Már nem is nagyon használjuk ezt a jelzőt, inkább azt mondjuk helyette, hogy uniós állampolgár. Mintha félnénk tőle. Talán jobb is így. József Attila számára az volt európai, aki nem hitt „ordas eszméknek", aki ragaszkodott az igazsághoz, aki képes volt szembenézni önmagával, aki számára a férfi férfi, a nő pedig nő maradt, aki nem csupán önmagára gondolt, hanem másokra is, s aki ember maradt az embertelenségek között is.

Én nem gondolom, hogy a kritériumok megváltoztak volna. Inkább mi változtunk meg. Elvesztettük a szilárd alapot, ami annyi évszázadon át segített megmaradni és újra meg újra magunkra találni. A nagy, szabadság utáni vágyban kidobáltunk minden szabályt az ablakon, ősi értékektől szabadultunk meg, átértelmeztük a jó és rossz fogalmát. Ma már az a szabály, hogy nincsen szabály. Mint uniós polgárok, itt állunk egy kiüresedett, lélektelen Európában és egymásba próbálunk kapaszkodni, de ez kevés. Kevés a mindent átható foci láz, a dalfesztivál, a játék határok nélkül, kevés a NATO, kevés az Unió. Találni kellene valami többet, nagyobbat, ami megtart, felemel, biztat, hogy színes – és fehérbőrű uniós polgárokból újra igazi európaiak lehessünk! Hát mindent bele, kedves sorstársaim!