Függőség és függetlenség – Turcsik Ferenc (ism.)

Gyakran előfordul, hogy a szabadság félreértése a legkeményebb és legelviselhetetlenebb magányhoz, elidegenedéshez és rabsághoz vezet. Hogyan történhet ez meg? Miként lehetséges az, hogy önmagunkat is értelmeznünk kell a szabadság fényében és nem csak a szabadság hozzánk való viszonyát?

A szabadság végső soron csak úgy értelmezhető igazán és jól, amennyiben egy kapcsolati koordináta-rendszerbe helyezzük el. Hogy miért? Mert a szabadság dolgokkal, emberekkel és gondolatokkal való kapcsolatában válik értelemmel bíróvá az ember számára. Tehát, egy bizonyos értelemben a függőség és függetlenség tengelyei fejezik ki azt, hogy hogyan is állunk a szabadság kérdését illetően. A közgondolkodással ellentétben viszont azt gondolom, hogy nem akkor érhető el a legnagyobb mértékű szabadság, amikor a függetlenség értéke az adott ponton a legnagyobb.

A legteljesebb élet s így a legnagyobb szabadság akkor élhető meg, amikor rendezett kapcsolat-rendszerben élünk: tehát nem szükségszerűen akkor, amikor minél több mindentől vagyunk függetlenek, hanem akkor, amikor meglátjuk korlátainkat. Amikor meglátjuk azokat az embereket, akik olyan személyek, akik olyan „TE" az életünkben, hogy a hozzájuk való viszonyunkban találjuk meg „ÉN"-ünket. A szabadság természetesen függetlenség is. Azonban nem csak önként vállalt függetlenség, hanem önként vállalt függőség is. Olyan függőség, mint a házasság, ahol az ember megtalálhatja szabadságát – a másikkal való közösségben. Olyan függőség, mint a normák és a szabályok tekintetében, ahol az ember megtalálhatja szabadságát – ezek irányításával és védelmében.

Viszont a szabadság egyben a nem-kívánt dolgok elkerülése is. A minél tisztább, a tudatosan és önként felvállalt események, személyek is a szabadságunkhoz tartoznak. Olyanfajta kötődés ez, mely bár szűkít a szabadságomon, de egyben biztosabb alapra is helyezi. Az én csak ebben a kapcsolat-rendszerben talál önmagára. Egyfajta visszatükröződés ez. Bár többek vagyunk, mint szociális kapcsolataink, de ez nem azt jelenti, hogy ezektől függetlenek vagyunk. A szabadság egy pozitív fogalom, mely az ember kiteljesedését és a világban elfoglalt helyének megtalálását jelenti, és nem negatív fogalom, mely romlásba dönt és megfoszt minden jótól. A szabadság összeköt az emberekkel és Istennel egyaránt. Ez a teljes szabadság. Az, amiért és amiben igazán érdemes élni.