Csináld magad – Viola Judit (ism.)

Valóságos mozgalommá nőtte ki magát néhány évtizede ez a jelszó. Tele lett az ország hobbivarrónőkkel, amatőr autószerelőkkel, barkácsoló férjekkel, akik mindenbe belefogtak, a hűtőgép javításától kezdve a bútorgyártásig, a vaskapuhegesztéstől az épületszigetelésig. A kereskedelem olyan előre gyártott dolgokat kínál: festékeket, bútorlapokat, lapra szerelt lámpákat és ki tudja még mi mindent, amiket a reklám szerint gyerekjáték összerakni. Így aztán mindenki lehet a saját építésze, bútorasztalosa, kőművese, még fodrásza is. Csináld magad! Így olcsóbb! Te is vagy olyan ügyes, mint más! És bizony ezt sokan el is hiszik. De ha én asztalos vagyok, vagy kőműves, vagy villanyszerelő, ám senki nem tart igényt a munkámra, mert mindenki maga csinál mindent, előbb vagy utóbb nem lesz miből élnem. Évszázados szakmák felhalmozott tudás- és tapasztalatanyaga vész el, és mesterségek tucatjai tűnnek el a süllyesztőben, mert azt hisszük, mindent meg tudunk csinálni. Úgy-ahogy, kontár módján talán. De hol van a bútorlapból összeszerelt szekrényhez képest az, amit egy igazi bútorasztalos készített? Ami egy tucat költözést és közte öt évtizedet, no meg néhány generációt is kibírt? Jó, de mibe kerül ez, egy jó szakember nagyon drága – gondolhatod most kedves hallgatóm. Igen, mert ma már ritka, mint a fehér holló. Talán, ha többen lennének, kialakulna egy egészséges verseny, ami barátibbá tehetné az árakat. Én azt hiszem, nem kell mindent magunknak csinálnunk, összeraknunk, megszerelnünk, kifestenünk. Nem kell mindenhez értenünk. Bízzunk meg másokban, akik tanulták, tudják, és szívesen csinálnák. Csak néhány olyan dolog van, amit nem bízhatunk másra. Helyettünk nem élhet senki és nem szerethet senki helyettünk másokat. Ahol nekem kell segíteni, ott nem segíthet más. Apámhoz nem mehet el helyettem senki látogatóba, mert engem vár!

Egyedül ezekre a dolgokra igaz a mondás: ne add át másnak, csináld magad!