Ahány nyelv, annyi ember (2) – Viola Judit (ism.)

Biztosan sokan ismerik a viccet, amikor két árokásó atyafi mellet lefékez egy külföldi csodaautó és a sofőr kiszállva beszélgetni próbál a két férfival. Több nyelven is próbálkozik: Sprechen Sie Deutsch?; Do you speak English?; Parlez-vous français?; Parla italiano?... és így tovább. Mivel nem kap választ, beül és elhajt. Azt mondja az egyik munkás a másiknak: Mégis csak meg kéne tanulnunk valami más nyelvet is! Erre a társa: Látod ez mennyit tudott, mégse ment vele semmire!

Valahogy így vagyunk az idegen nyelvekkel. Ma már sokan tettek nyelvvizsgát, beszélnek is más nyelveken, de annak igazsága, hogy ahány nyelvet bírsz, annyi ember vagy, nem mutatkozik nálunk. Mi is megkérdezhetjük, mire megyünk vele? Mintha nem tudnánk, nem vennénk komolyan, vagy nem vennénk észre, hogy minden idegen nyelv ismerete új ablakot nyit erre a sokszínű és gyönyörű világra. Persze, ha nem jutunk tovább az igeragozásnál és a minimális szókészletnél, ami egy nyelvvizsgához kell, akkor nagyon keveset fogunk látni azon a megnyílt résen át. Sajnos nem elég a nyelvtan, meg a szituációs gyakorlatok ismerete ahhoz, hogy egy másik kultúrát megértsünk és értékeljünk. Kellene annak a másik népnek a történelme, kultúrája, népi hagyományai, művészetének ismerete, hogy megismerjük őket. Kíváncsiság, szorgalom és alázat kell, hogy menjünk valamire a megszerzett nyelvtudással. Ha így közeledünk más népekhez és kultúrákhoz, akkor valóban igaz lesz ránk a mondás: Ahány nyelv, annyi ember. Jó belemerítkezni idegen országok életébe és szokásaiba azért is, hogy jobban tudjuk értékelni és becsülni a sajátunkat.

Hogy azok, akik a saját nyelvüket és kultúrájukat nem ismerik, hány embert tesznek ki, én igazán nem tudom!