Kihívások (2) – Dr. Enghy Sándor (ism.)

Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. - Ki hiszi el, hogy Exupéry igazat mond? Túl sok a látható ezen a világon, ami meghatározza az életünket. Még biológiai érveink is vannak. Exupéry biztos megbukna biológiából. A szívével lát az ember? Jó vicc! Ráadásul, jól! Nem kis kihívást jelent ez a mondat! Mert vagy a szívének hisz az ember, vagy a szemének. Nézzük például a szülőt! Kamaszodó gyermeke lázadását látva engedje, hogy amikor csak visszautasítást, értetlenséget kap, kiégjen szívéből a szeretet? Nem az a szülő lát jól, aki a szívére hallgatva látja a láthatatlant? A borosgazdák közül minden évben meghal valaki, amikor forr a must. Mert mérgező! Csak az nem önti ki a mérgező, forrásban levő mustot, aki a szívére hallgatva tudja, hogy mi a folyamat vége, annak ellenére, hogy az adott pillanatban mi látható. Mózes soha nem indult volna el Egyiptomból, ha nem látta volna a láthatatlant és ehhez biztos, hogy kevés volt a szeme.

Valahol mindig ez a reménytelen helyzet kihívása. Egy orvos sem kezdene el egy ezer sebből vérző emberrel foglalkozni az életmentés, vagy gyógyítás szándékával, ha leragadna annál, amit lát. De sok beteget menthetett már meg az a tény, hogy voltak körülöttük olyanok, akik szívük szerint cselekedtek, nem pedig aszerint, amit láttak, mert az mindenre feljogosította őket, csak a reményre nem. Egy ormótlan sziklából lehetne-e valaha is szobor, ha nem a szíve diktálná a szobrásznak, hogy mit csináljon a vésővel, meg a kalapáccsal? Persze, hogy látunk a szemünkkel, de nem jól. Mert amit a szem lát, az csak a jelen. Az összefüggést a szív látja. Hogy ki honnan jön, az egy osztályban sohasem látszik. A jó tanárnak a szíve diktálja a jegyet. Azért kap esetleg valaki jobbat, mert családi-társadalmi hovatartozás alapján azt diktálja a tanár szíve. Hogy mások meg miért nincsenek benne a kalapban és ezért nekik nehezebb helytállni, vagy mert valamit elrontottak és azt több munkával kell helyrehozniuk - nevelő szándékkal! Ilyen összefüggések meglátásához kevés a szem. Vagy a neveléshez, szeretethez, nem szív kell?

Bizony nagy kihívás Exupéry törvénye azzal szemben, amit a szem lát és elhinni, hogy jól csak a szívével lát az ember! De sok emberi kapcsolat rámegy a lényegretörő látás törvényére. Amikor azt hisszük például, hogy ami igazán lényeges, az a pénz. Azért hajtunk és közben mindenkitől eltávolodunk, mindenkinek ellenségévé válunk, érdekbarátságokon kívül semmink sem marad, elveszítjük önmagunkat, átmossa az agyunkat, a szívünkből kiöl minden emberi érzést a pénz. A lényeget látva széthull a család, észrevétlenül felnőnek a gyermekek és idegenné válunk egymás számára. Nagy kihívás, de érdemes naponta megvívni azért, hogy nyilvánvalóvá legyen az, ami a szívünkben van.

Annyi kockázatot vállalunk az életért! Annak végkimenetele sem kis kihívás, s ez a harc eleve „szívügy"!