Várakozás – Dr. Gaál Sándor (ism.)

„Tartsd magad,
Mert most az a leggazdagabb,
Ki várni érez, várni tud."
(Ady: Ki várni tud)

A várakozás korunk emberének nehezére esik. Nem csoda, hiszen a felgyorsult élet együtt járója a türelmetlenség. Vágyainkat gyorsan teljesíthetjük, elérendő dolgokhoz viszonylag hamarabb juthatunk. Felhívni valakit csak néhány pillanat műve, rosszabb esetben is – üzenetet hagyhatunk. Nem kell telefonfülkét keresni, postahivatalokban sort állni ezért. Levélváltásaink is gyorsabbá lettek, e-mail-en keresztül pillanatok alatt megy a levél, jöhet a válasz. Az utazási lehetőségeknek is széles skálája kínálkozik.

Talán ezek miatt is megkopott bennünk a várakozás készsége. Nem is szeretünk, de nem is tudunk várni. Pedig a várakozás nem egyszerűen veszett idő. A várakozások hasznos részei lehetnek az életünknek. Egyenesen egyfajta biztonsági övezetként működhetnek.

Gondoljuk csak át! Várakozni egy hosszabb piros közlekedési lámpánál – különösen, ha modern módon, a színek váltását még időjelző is mutatja! – tökéletesen alkalmas lehet arra, hogy a környezetkímélés végett, leállítva autónkat, végiggondoljuk, hogy honnan és hová is tartunk? Még, ha a megszokott útvonalon haladunk is.

Várakozás egy orvosi vizsgálat előtt, után nemcsak arra való, hogy feszültségünket növeljük, hanem arra is alkalmas lehet, hogy megtett élutunkat végiggondoljuk, és szembesüljünk a pillanatnyi korlátaink mellett, megannyi életlehetőségünkkel.

Várakozás a beszédben. Ami azt jelenti, hogy nem egyszerűen a visszafogottság, hanem a megfontoltság termelődik ki. Beszédformánkat pedig, így az igényesség, tartalmát tekintve pedig, a céltudatosság jellemezheti.

Várakozni egy bevásárlósorban. Jó lehet arra, hogy végiggondoljuk mennyit tudtunk engedni a reklámok meggyőző erejének. Bepillantva mások kosarába, felülvizsgálhatjuk saját mértékletességünket.

Várakozni tudás kapcsolatainkban. Amikor nem azzal kezdjük, amivel jó esetben végezni kellene, hanem időt engedünk a hatások feldolgozására, a másik reakciója és értékszemlélete felismerésére. A várakozás éretté teszi a kapcsolatot a házasságra, teherbíró barátságra.

Érdemes ma ezt végiggondolni. Mert a várakozás nem veszett idő, hanem az életünket meghatározó döntések bölcsője lehet. Érdemes lassítani, érdemes várni.