Együtt – Dr. Gaál Sándor (ism.)

Miközben az ipar és kereskedelem területén hallatlan túltermelési folyamatok valósulnak meg, s emiatt mérhetetlen versenyhelyzet alakult ki, addig emberi kapcsolatainkban egyre nagyobb mértéket ölt a hiány. Az üzletek az azonos fajtájú árukból, többféle márkájú és árfekvésű cikket ajánlanak, s közben az emberi együttélés mérhetetlen károkat szenved el. Kapcsolatainkban az érintettek mérhetetlen nemtörődömséget könyvelhetnek el. S ebből szinte törvényszerűen kitermelődő tragédiák lesznek.

Szinte hadüzenet ezzel – az emberi kapcsolatokat szétforgácsoló – folyamattal szemben ez a szó, hogy: együtt. Sok tekintetben kulcsszó lehet ez beteg társadalmunkban, gyógyító szóvá lehet, ha megvalósul. Gyógyító az egyedülállóknak, de a tömegben is, magányosak számára is. Annak, hogy együtt megélni, megtenni valamit – titka, különleges ereje van. Amikor együtt lehet gyászolni, akkor szinte megfeleződik a fájdalom terhe. Együtt befektetni, beruházni, valamit, a megálmodást követően megvalósítani, olyan folyamat, amelyben csökken a kockázat terhe. Együtt károkat elszenvedni, azt jelenti, hogy hordozhatóbbá válik a teher.

Együtt örülni, azt jelenti, hogy mértéktartóbbak lehetünk. Együtt átlépni határokat, nagyobb megfontoltságot jelent.

Ezért ennek a szónak a titka minden régi és új életterületen mozgatórugóvá, fékezőerővé, vagy éppen indító lökéssé válhat. Az igazi együttlét nem az a hely, vagy alkalom, ahol a titkok termelődnek, hanem az igazi együvé tartozásban – közeg teremtődik titkaink elhordozásához, vagy a titok kötelékéből való feloldáshoz.

A történelemben sok példa van arra, hogy ebben az együtt-kötelékben nagy tragédiákat lehetett derekasan kiállni, s nagy szabadulásokat lehetett kivárni. Mert együtt könnyebb várakozni, és kockázatot vállalni is. Együtt könnyebb a csodákat várni és megérkezésükkor, azokat felfogni.

Érdemes hát keresni azokat a helyeket, ahol az együttlét titka kibomlik, s minden tekintetben javunkra válik. Ahol nem az összezárás kényszere, a pillanatnyi érdekeltség ösztöne tart egyben, hanem az, hogy az együttlét, a közösség az a szféra, ahol biztonságot adunk másoknak, s ahol biztonságot ad nekünk a másik jelenléte...